Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
V. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Lichtneckert András)
3. táblázat Arács lélekszáma és felekezeti megoszlása 1771 és 1835 között Év Róm. kat. Református Izraelita Összesen Év Róm. kat. 1. 2. Izraelita Összesen 1771 6 130 136 1812 60 142 4 206 1814 295 1819 50 142 6 198 329 385 1824 50 298 348 329 379 1829 96 298 4 398 1835 119 298 6 423 Mindkét településen éltek nemesek. Füreden 1785-ben 100, Arácson ugyanekkor 22 nemes férfit írtak össze, így a férfilakosságon belül a nemesek aránya Füreden 17 százalék, Arácson 10,7 százalék volt. A reformátusokon belül ez az arány jóval magasabb, 1814-ben pl. Füreden 20,3 százalék, Arácson pedig 17,3 százalék. Az agilisek (nőnemesek, akiknek a feleségük nemesasszony) Füreden nem alkottak olyan számottevő réteget, mint Balatonkövesden vagy Alsóörsön. Az 1809. évi megyei adóösszeírásban a Balog, Béni, Darab, Győrfi, Király, Molnár, Újhelyi családokból 18 agilis adózó található, ami a 180 adózó személynek éppen a 10 százaléka. Számuk azért nem gyarapodott, mert a 18 agilis közül 7 Újhelyi volt, akik az 1810-es évektől már a nemesek közé tartoztak. Arácson a lakosságon belül nagyobb részt alkottak, az 1828. évi országos összeírás idején 59 adózó közül 8 agilis volt. 1844/45-ben 87 személy közül 24-nél volt valamilyen agilis jövedelem. A XVIII. században Füred négy földesura a tihanyi apátság (1787-től 1802-ig a kamara), a veszprémi káptalan, az Esterházy grófok és az Oroszy família. Egy 1658. évi tanúvallomásban még külön résznek mondták a faluban az Oroszy família részét, és külön résznek a többi földesúrét is. Füred belső telkeinek 1832-es térképén már látható az egyes birtokrészek keveredése, de továbbra is jól kivehető a faluban az Oroszy família és a nemesség része, amely Siske irányába esett, ugyanúgy a tihanyi apátság és a veszprémi káptalan része, amely a falu keleti és déli részeit foglalta el. 3 Az elpusztult Kék falu határából nem lett különálló közigazgatási egység, puszta, hanem betagolták Füred határába. A XVIII. század elejétől kiépülő Savanyúvíz megmarad teljesen különálló településrésznek. A Rákóczi-szabadságharc után Éüred északi irányban, Siske felé terjeszkedett. A fokozatos terjeszkedés története egy 1754 és 1756 között lezajlott per tanúvallomásaiból bontakozik ki. A 88 éves Tóth Gergely, az Oroszyak jobbágya, 1756-ban elmondta, hogy Füred helységnek azon a részén, amelyet most is közönségesen Siskének neveznek, nemes Somogyi Mihály és mások olyan szántóföldeken építkeztek, amelyek azelőtt Oroszy uraságé voltak. Elmondta továbbá, hogy „nemes Varga Lőrincz uram háza előtt elmenő uczátul fogva egy ház sem volt észak felé... azon időben Szűcs Mihályén kívül, hanem mind parlag szántó földek lévén akkori időben, a háborús időkben kevés ember lakván Füredet. ...a nép szaporodván, épült ezen helységnek mostani arra lévő darab része és ezen kérdésbeli szántó földeknek is egyikére néhai Somogyi Péter, másikára pedig Varga Ferencz épétettenek házakat, az elmúlt mirigyhalál előtt nem sokkal". 4
