Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

zépső részén, a kiemelt helyzetben maradt - idővel karbonátplatformmá alakuló blokkon folytatódott a dolomitképződés, majd szárazra kerülve megindult rajta a karsztosodás. Ugyanekkor a lezökkent medencében a Felsőörsi Mészkő ősmaradványokat (ammonita) is tartalmazó iszapja halmozódott fel. Az anisusi korszak végén a tenger ismét elöntötte a platformokat és vele párhuzamosan megkezdődött a vulkanizmus. E vegyes, karbonátokat (elsősorban tűzköves mészkövet) és vulkáni tufákat, tutitokat egyaránt tartalmazó rétegsor (Buchensteini Formáció) képződése a ladin korszak, tehát a középső-triász végéig tartott, de az üledékképződés nem egyenletes mértékben történt; a magasabb helyzetű platformokon vékonyabb, a mélyebb fekvésű medencékben vastagabb sorozat rakódott le. Ily módon a középső-triász végére a korábban tagolt aljzatú, ún. Buchensteini-medence domborzata az üledékkitöltéssel kiegyenlítődött. Az egyre süllyedő medencében a középső/felső-triász határán tovább folytatódott a karbonátok képződése (Füredi Mészkő), miközben a középhegység szintén karbonátos platformjai (Budaörsi Dolomit) - oldalirányú növekedésük miatt - északról és északkelet felől egyre jobban előrenyomultak. A karni korszakban feltehetően csapadékosabbá vált az éghajlat, aminek következtében a távolabbi szárazföldekről lepusztuló vulkanikus kőzetek - folyóvizek által szállított - finom szemű hordaléka (agyag és kevés aleurolit) is eljutott a zárt medencébe. A sziliciklasztos és tengeri karbonátos üledékek együttes lerakódásával kialakult több száz méter vastag üledéksor (Veszprémi Márga) viszonylag gyorsan feltöltötte a medencét. A márgás kifejlődés közepén található mészkőrétegek arra utalnak, hogy a beáramlás két szakaszban zajlott le. Az első idején a 80-120 m mélységű, elzárt medence vize oxigénmentessé vált (Mencshelyi Márga Tagozat), majd a viszonylag vékony (12-20 m) Nosztori Mészkő képződésekor helyreállt az egyensúly. A szárazföldi eredetű üledékek ismételt nagy mennyiségű megjelenését bizonyítja a Balaton-felvidék egyik legvastagabb (300 m) képződménye, a Csicsói Márga Tagozat. Ennek fölső szakaszán újra növekedni kezd a karbonáttartalom. A Sándorhegyi Mészkő alsó része (Pécselyi Tagozat) jelzi, hogy az egyre jobban előrenyomuló környező platformok miatt összeszűkül a lagúna, vize időlegesen oxigénmentessé és túlsóssá válik. A formáció felső szakaszának (Barnagi Tagozat) lerakódása idején a lagúna megint nyíltabb lesz, a tenger előrenyomul a szomszédos területek felé. A lagúna elsekélyesedésével egyúttal lezárul a „karni medencék" feltöltődése. Ezt rövid ideig tartó kiemelkedés követi, a szárazzá vált mészkőtérszínen beindul az erózió és a karsztosodás. Még a karni végén ismét tengervíz borítja el az immár egységessé váló karbonátplatformot, és a sekély vízben megkezdődik a Fődolomit Formáció képződése. Alsó rétegei még tűzkőtörmelékesek, ami a közeli szárazföldi anyag besodródását jelzi, de feljebb már megjelenik a jellegzetes árapályövi ciklusos kőzetkifejlődés. Az oszcilláló vízszint miatt egymással sűrűn váltakozva, deciméteres algalemezes rétegek (árapályöv), méteres nagyságrendű tömeges padok (lagúna) és nagyon vékony, vörösagyagos, breccsás, visszaoldott felületű (szárazulat) szakaszok sorakoznak egymás fölött. Az üledék eredetileg mésziszapként rakódott le, majd a kőzetté válás során utólag dolomitosodott. E felső-triász fődolomittal zárul Füred környékének mezozoos rétegsora. A területről egyáltalán nem ismerünk fiatalabb triász, jura és kréta kőzeteket, sőt a harmadidőszakból is csak a legvégül képződött pannon üledékek találhatók meg. E nagyon hosszú, közel 200 millió éves üledékhézag csak egy - az előzőnél jóval vázlatosabb - földtörténeti rekonstrukciót enged meg számunkra. A Balaton-felvidék a mai Alpok észak-olaszországi és dél-ausztriai mezozoos képződményeivel mutat szoros rokonságot; egyre több bizonyíték szól amellett, hogy