Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

I. Balatonfüred környékének természeti képe

Félmilliárd év története A történet legkorábbi szakaszai egyelőre a múlt homályába vesznek; az első biztosabb támpont a földtörténeti óidő ordovícium és szilur időszaka. Mintegy 400-500 millió évvel ezelőtt - a kontinensek vándorlása miatt - ez a térség még a déli féltekén helyezkedett el. Az ott hullámzó Japetus-óceán belső selfjén szárazföldi eredetű, finom szemű üledék, váltakozva és egymásra rétegződve agyag, kőzetliszt és homok rakódott le több száz méter vastagságban (Lovasi Fillit Formáció). Az évmilliókon át tartó folyamatot időnként heves robbanásokkal kísért tenger alatti tűzhányókitörések szakították meg (Alsóörsi Metariolit, Literi Metabazalt). A devon elején (400 millió éve) a tágabb térségben tovább folytatódott a tengeri törmelékes üledékképződés (Révfülöpi Aleurolitpala) és ismétlődött a vulkanizmus is (Révfülöpi Metaandezit), azonban az időszak közepétől - a medence sekélyebbé válásával - kedvező körülmények teremtődtek a vízben oldott karbonátok kicsapódásához (Kékkúti Mészkő, Polgárdi Mészkő). A karbon idején (360-290 millió éve) - míg másutt hatalmas mocsarakban a későbbi széntelepek óriási mennyiségű szerves anyaga képződött - itt egészen más események zajlottak. A megelőző földtani korokban lerakódott és elsüllyedt vastag üledéktömegek a mélyben uralkodó nyomás hatására fokozatosan átalakultak. E metamorfózis egészen gyenge lehetett, mivel az enyhén gyüredezett és palásodott kőzetekben néhol még felismerhető az eredeti rétegződés. A lemezes szerkezetű, fényes felületű, átkristályosodott palák és metamorfizálódott vulkánitok később kiemelkedtek: létrejött a Variszkuszi-hegységrendszer. Ennek egyik vonulata nagyjából a mai Balaton helyén és attól délkeletre, keletre húzódott. Az egyre jobban felmagasodó hegyláncok között belső medencék alakultak ki, bennük több száz méter összvastagságban, ciklusosán halmozódott fel a hegyekről lepusztuló durva kavicsos, homokos törmelékanyag (Fülei Konglomerátum). Az üledéksor felső részének vörös színe is jelzi, hogy a karbon csapadékos éghajlata az időszak végére már szárazabbá vált. A többször megismétlődő föld szerkezeti mozgásokat az alsó-permben (mintegy 270 millió éve) újfent egy vulkanizmus követte a szomszédos területen (Kékkúti Dácit). A perm második relére a Variszkuszi-hegység jelentősen lealacsonyodott, de kiemelkedései - mint a törmelékes üledékek forráshelyei még hosszú ideig szerepet játszottak környezete felszínfejlődésében. A délkeleti hátság északnyugati előterében (a mai Balaton-felvidék és Bakony helyén) egy kiterjedt szárazföldi süllyedékrendszer keletkezett, amelyben mintegy 20 millió éven át tartott az üledékek lerakódása (9. ábra).

31 Az akkori domborzati viszonyoknak megfelelően, délkeletről északnyugat felé kisebb-nagyobb időszakos vízfolyálepusztulási terültt Laguna J Laguna igát Aleurolit Gumós-lencsés dolomit-gipsi 9. ábra. A felső-perm fáciesmodelije (Majoros Í983. nyomán)