Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

III. Középkor (Rainer Pál)

Azután Füredről ugyanazon úton, szántóföldek között továbbmenve, a déli oldal felől eljutottak egy másik patakhoz, ahol egy fűzfa mellett határjelet emeltek. Majd 2 felülről hajtott malomra találtak. Azután szántóföldeken át egy szőlőhöz értek, ahol határjelet emeltek, de ennek a füredi Domonkos ellentmondott. Majd ugyanazon patak mentén továbbhaladva és onnan kilépve, szántóföldeken át eljutottak egy úthoz, amely Kéken keresztül a füredi egyházhoz vezetett, s amely gyalogúton továbbmenve elérkeztek a nagy úthoz, majd egy másik úthoz, amely bevisz Kék birtokhoz. Itt az apát ügyvédje 10 sessiót, 1 malmot és 10 kaszálónyi

136 rétet foglalt vissza, de ezeknek - kivéve 1 sessiót - a püspök ügyvédje ellentmondott. A püspöki ügyvéd által nem vitatott sessio birtoklásának viszont György, Mihály fia László veszprémi kanonok jobbágya mondott ellen, ura nevében. Innét ugyanazon az úton visszatértek a kiinduló helyhez, ahol a határjárást elkezdték. Ekkor az apátúr ügyvédje 1 királyi aratrum

137 földet a monostorhoz tartozónak jelentett ki. Végül a feleket ismét a király elé idézték.

138 Az ügy további fordulatát Bebek Detre nádor Visegrádon 1397. november 14én kiállított okleveléből ismerjük. E szerint - Szécsényi Simon országbíró idézőlevele és a zalai konvent válaszirata alapján - megjelenik előtte György tihanyi apátúr és Jánoki Demeter veszprémi püspök ellenében bemutatta a somogyi konvent vizsgálati oklevelét. A konventi vizsgálat kiderítette, hogy Benedek egykori püspök a monostor Kék birtokából bizonyos részeket jogtalanul a saját birtokához csatolt. Erre Péter mester, veszprémi kanonok - Demeter püspök nevében - azt válaszolta, hogy Benedek püspök semmiféle birtokrészt nem foglalt el. Amikor azonban a nádor elrendelte a kéki birtoknak a tihanyi egyház részére való iktatását december 15-re, a helyszínen ennek Demeter püspök részéről ellene mondtak. Az ügy különféle halasztások után a nádor elé került, aki úgy döntött, hogy 1389. január 13-án a püspök köteles előtte összes Kék birtokra vonatkozó oklevelével együtt megjelenni.

139 1307. november 26-án Jakab, a somogyi Szent Egyed-monostor apátja és konventje előadták, hogy a régebbi zavaros időkben rendjük birtokait Myza és Heyza nevű szaracénok elfoglalták, népeiket leigázták, s így monostoruk annyira elszegényedett, hogy a szerzeteseknek még élelemre is alig telt. Helyzetüket tovább súlyosbította a Miklós ostiai és velletrei püspök, akkori szentszéki követ által a magyar egyházra kirótt adó is, amelyből rájuk 2 évre 20 márka esett. Mivel nem tudtak fizetni, a legátus írásban utasította Benedek veszprémi püspököt (1289-1311), hogy a szerzeteseket a szertartásoktól tiltsa el, s ha még akkor sem fizetnének, közösítse ki őket. A monostor erre rövid úton, Szent István király serlegének és egy kis keresztnek a zálogba vetésével, a püspöktől kapta meg a sürgősen szükséges pénzt. Adósságukat most úgy rendezik, hogy a Balatonon túli, szepezdi és kéki földjeiket, illetve birtokaikat adják a püspöknek zálogba, a bármikori visszaváltás jogának fenntartásával.

140 Nem ismert, hogy a somogyvári bencések mikor és kitől szerezték kéki birtokukat. Birtokuk visszaváltására valószínűleg nem voltak képesek, mert többé nem hallani itteni birtoklásukról. 1349. május 18-án a Gilétfi Miklós nádor (1342-1356) által Kehidán tartott Zala megyei nádori közgyűlésen Rátóti Baldvinus fiának, Lőrincnek a fiai, János és László mesterek azzal vádolták meg néhai István veszprémi püspök testvérét, Péter kéki nemest - akinek betegsége miatti távolmaradását az egyik esküdt, István kimentette -, hogy rátóti (ma Gyulafirátót) monostoruk kéki és füredi birtokait jogtalanul elfoglalva tartja.

141 Az 1349. július 1-jei tárgyaláson a felperesek ügyvédjének, Jaznak mondott Istvánnak a jelenlétében Péter testvére, Lőrinc 3 oklevéllel bizonvított. A veszprémi káptalan 1288. május 30-i okleveléből

142 kiderült, hogy Péter, a rátóti Szűz Mária-monostor prépostja egyháza Kék nevű birtokát - amely Miklós nagyapjá-