Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

III. Középkor (Rainer Pál)

tói, Gegtől jutott Lóránd bán kezére, aki kegyúri ellátás címén a rendnek adományozta - a monostor kegyurának, Lóránd fia Mátyás ispánnak a beleegyezésével 10 márkáért három évre Kéki Benedek fia Miklósnak adta zálogba. Kikötötte, hogy a birtokot csak neki adhatja el, s ha három év múlva ki nem váltja, akkor tulajdonjoga Miklósra száll. Ez 1291-ben - a veszprémi káptalan második oklevele szerint - be is következett. A veszprémi káptalan harmadik (1320. július 21-i) okleveléből

143 pedig az tűnt ki, hogy Kéki Miklós ispán fia Benedek mester, veszprémi kanonok, anyja Erzsébet úrnő s ennek fia, Csajági János beleegyezésével örökölt, vásárolt s más módon szerzett kéki birtokait, hasonlóképpen elhalt testvére birtokát, tartozékaikkal és hasznukkal együtt, egy kéki és egy füredi malommal, egy, a malom melletti füredi sessióval, a hozzá tartozó s a tihanyi apátsággal közösen birtokolt, trágyázott szántóföldekkel, 4 erdőrésszel, bárdjoggal, 1 balatoni halászóhellyel, 4 szőlővel - kivéve egyet, a Gurchenkuta nevezetű szőlőt, amelyet saját jogon az édesanyja után birtokolt - a szomszédok és a határos birtokosok (a tihanyi apát, a kéki királynéi jobbágyok, Arnold fia Demeter és testvérei, a szőlősi Wolpoth fia László stb.) hozzájárulásával néhai István veszprémi püspök testvérének, Péter kéki nemesnek és testvéreinek, Bedur fia Miklós fiának, Péternek s Imre fiainak, Lukácsnak és Lőrincnek 31 márkáért eladta. A kéki malom annak a teleknek a közelében volt, ahol Miklós ispán lakott. A füredi malom pedig a tihanyi apátság malma felett. Mivel a felperesnek ellenbizonyítékai nem voltak, a nádor Miklós fia Benedek birtokait Péternek ítélte oda, s erről 1349. július 16-án Budán oklevelet állított ki.

144 Sajnos, a királyi és királynéi birtokok és a szerencsi bencések birtokának korai történetéről semmit sem tudni. Említésük a XIII. század második feléből és a XIV. század elejéről való. 1271-ben Jeromos tihanyi apát és konventje egy Kék falu területén lévő, egy holdnál kisebb szőlőjét - amely Chom nevű emberük örökös hátrahagyása nélküli halálával szállott vissza a monostorra - kénytelenségből, a szomszédok beleegyezésével eladta Balázsnak, a királyné Kék falubeli emberének (Blasio, homini domine regine de prefata ville Kek). A szőlő szomszédai voltak északon és keleten a szerencsi apátság népeinek szőlője, délen a vevőnek, Balázsnak a földjei, nyugaton pedig a királyi udvarnokok szőlei.

140 Az oklevélben említett szerencsi (Zemplén vm., egri egyházmegye) Szent Péter és Pál bencés apátságot a Bogát-Radvány nemzetség alapította valamikor 1247 előtt. Itteni birtoklásuknak ez az egyedüli nyoma.

146 A rátóti premontreiek birtoklásával kapcsolatban kitértem már a veszprémi káptalan 1320. július 21-i oklevelére, amely Kéki Miklós fia Benedek birtokainak Péter kéki nemes és rokonai részére történt eladását rögzítette.

147 Az eladott birtok szomszédjai között itt is szerepelnek a kéki királynéi jobbágyok (omnium iobagionum reginalium de Keek). Szintén ismertettem Károly Róbert 1323. május 23-i oklevelét, amelylyel a korábban királyi és királynéi jog^ címén lefoglalt veszprémi püspöki birtokokat visszaszolgáltatta Henrik püspöknek.

148 így nagy valószínűséggel 1323-ra tehető Kéken a királyi és királynéi birtoklás megszűnte. A későbbiekben már nincs említés róluk. A XIV. század elejére-közepére kikoptak a kéki birtokosok közül a somogyvári és a szerencsi bencések s a rátóti premontreiek is. A két legjelentősebb birtokossá végérvényesen a tihanyi monostor és a veszprémi egyház vált. Világi nemeseknek is voltak itt birtokaik. 1319. március 28-án Kéki Miklós fiai, Bencs mester és István 1 hold földjüket, az Evetes nevű helyen, eladták Szőlősi Ányosnak.

149 1339. június 19-én a veszprémi káptalan előtt Kéki (?) László fia Gergely nemes - a néhai Balázs (?) fia István füredi birtokából származó részbirtokát, amely hozomány