Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

III. Középkor (Rainer Pál)

A szintén többször említett 121 l-es birtokösszeírásban név szerint is megtalálhatóak a tihanyi apátság népei. „Papsoka faluban (in villa Poposca) a szolgák: Zolgat fia Huned, Sombod fiai Farkas, Mochu, Pechy, Lőrinc, Maogy fiai Ws, Serdeh, Zemeh, Márton fiai Péntek, Endus a fiával Nemegehhel, Rigó fiai Keuseud, Pete, Locud és testvérük Péntek, a fiaival Tompával és Heuche-vel, Pederh fia Mordar, a fiával Martonossal, harmadik testvérük György fia Corrad, György a fiaival Jakabbal és Péterrel, és testvére Widus, a fiával Mihállyal, Pál a fiával. A torlók (exequiales) pedig: Keueh fia Zorida és fiai Cheke, Pál, Bota, Feuche fia Pethe és fia Warou, Butus fia Feled és fia Péntek és testvérük Texa és fia Vasard, Mogd fia Moglou, a testvére Miklós és a harmadik Bedh a fiával Belenig-gel. Évente 1 hordó borral, 1 ökörrel és 100 kenyérrel szolgálnak. Monus fia Fiacha, a fiaival Huicollal, Chenkével, Buktussal, Dobával és Csodával - akik a jobbágyságból felszabadíttattak - Zaca lelki üdvösségéért, évente 1 hordó borral, 1 ökörrel, 100 kenyérrel, 2 lúddal, 6 tyúkkal szolgálnak. Az említett egyház Papsokán Zaca fia Istvántól és testvéreitől pénzen vásárolt földet bír, a Szent Mihály-egyház körül, 6 aratrumot, és nyugat felé erdőt, völgyekkel, dombokkal, kis hegyecskékkel környezve."

90 (Az említett erdő valószínűleg azonos lehetett az 1231-es - hamis - oklevélben, a tihanyi apátság birtokhatárainak leírásánál említett Zaka erdejével.)

96 Amikor IV. Kelemen pápa 1267. január 11-én Viterboban kelt oklevelében a tihanyi apátságot pártfogása alá vette, s egyúttal megerősítette javainak és kiváltságainak birtokában, a felsorolt birtokok között - a közönségesen Kéknek és Arácsnak nevezetteken túl - megemlítette Papsoka birtokot is (predium quod Popsuka vulgariter appellatur), ahol a Szent Mihály-egyház kegyuraságát is az apátság bírta.

97 1314. november 30-án - Tamás tihanyi apát és konventje előtt - Kecha fia Sebestyén, az apátság papsokai jobbágya, Reynald ottani apátsági tiszt engedelmével Szőlősön lévő 4 hold vásárolt földjét 7 penzáért eladta Arnold ispán jobbágyának, Lukácsnak.

98 Ez az oklevél említette utoljára Papsokát. A tihanyi apátság 121 l-es birtokösszeírása alapján - hiszen az apátságnak itt vásárolt birtokai is voltak - arra következtethetünk, hogy Papsokának további, világi birtokosai is lehettek. Közülük a XIV. századra a Siskeiek jutottak főszerephez. A család legalább helyi szinten betöltött - jelentőségét mutatja, hogy az egyik tagja, Siskei István királyi emberként szerepelt 1453. február 7-én egy Csapy András zalai alispán és a veszprémi káptalan közötti ügyben.

99 Miután a bencéseknek itt csak részbirtokaik voltak - s 1385-ben az arácsiakkal együtt ezeket is elzálogosították egy időre a szepesi prépostnak

100 - ők veszítettek helyi jelentőségükből. Ez lehet a magyarázata a település névváltozásának. Papsoka helyén ugyanis 1373-tól Siske tűnik fel. A Siske helységnév személynévből keletkezhetett, magyar névadással, s a latin Sixtus névre mehet vissza.

101 Rövidesen megindulhatott Siske beolvadása, illetve összeépülése Füreddel. Ennek következtében a siskei egyházat időnként füredinek is nevezték. A két egyház megkülönböztetését az eltérő védőszentek - Siske: Szent Mihály, Füred: Szent Margit - segítik. Az 1333/1335-ös pápai tizedlajstrom János füredi plébánost említette, a templom védőszentjének feltüntetése nélkül. így nem tudni, hogy ő melyik egyház papja volt.

102 A füredi Szent Mihály-egyház papjával (presbiter, rector parochialis ecclesie Sancti Michaelis de Fyred), Domonkossal a veszprémi káptalan 1381. december 7-i oklevelében találkozunk. Ekkor Domonkos - a Szőlősről való Pál fia Lőrinccel, Beke fia Jánossal, Jakab fia Lőrinccel és Illés fia Pál veje Imrével együtt - azt vallotta, hogy a káp-