Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)
III. Középkor (Rainer Pál)
járadékkal adózó népelemei, földre ültetett, házas szolgák voltak. Tízes és százas szervezetekbe tömörítették őket. Vezetőjük s bírájuk a nádor (udvarispán) volt. Fokozatosan jobbágyi sorba süllyedtek, bár még a XIV. század végi forrásokban is előfordultak. Tekintélyesebbjeik még a XIV. században is esetenként részt vettek szűkebb környezetük közéletében. 18 A bencések és a királyi udvarnokok mellett a veszprémi egyháznak is volt birtoka Füreden. 1326. május l-jén, a (székes)fehérvári káptalan előtt, a füredi Buda fiai, János és György, az egyház védelmét óhajtván, vásárolt és más eredetű birtokrészeikkel egyetemben - utódaik nevében is - mint harcoló nemes jobbágyok (nobiles iobagiones seu exercituales) a veszprémi Szent Mihály-egyház szolgálatába léptek. 19 A harcos nemes jobbágyok az egyházi birtokok népeinek elitjét alkotó, katonáskodó, esetleg birtokigazgatási feladatokat ellátó egyházi - tehát nem országos jogú nemesek voltak. Bár sajátos önkormányzattal rendelkeztek, az egyházi földesuraság joghatósága alatt álltak. Esetünkben talán olyan közszabadok lehettek, akik menedéket kerestek egy egyházi testület védőszárnyai alatt. 20 Egyébiránt a tihanyi bencéseknek is voltak harcos jobbágyaik. 21 Úgyszintén egyházi nemes jobbágyok birtoka képezte a tárgyát annak a pereskedésnek, amely az 1380/1390-es években a veszprémi püspökök és a kéki Oroszlán fia János, majd utódai között folyt. A per menetét a megmaradt oklevelek segítségével a következőképpen rekonstruálhatjuk: A pereskedés megindítását I. Lajos király (1342-1382) 1381. június 28-i birtokadományozása váltotta ki. Az uralkodó ekkor - Demeter esztergomi érsek (1378-1387) közbenjárására - az örökösök hátrahagyása nélkül elhunyt füredi Sámson fia István, valamint Cheyke fiai, László és János füredi és kéki részbirtokát, új adomány címén a kéki (máshol szőlősi) Oroszlán fia Jánosnak adományozta. 22 A királyi adományozás ellen Himfi Benedek veszprémi püspök (1379-1387) 1384 tavaszán tiltakozott. A püspök ügyvédje bejelentette, hogy a szóban forgó birtok urát okleveles alapon illeti meg, s az írást be fogja mutatni. A kitűzött határnapon azonban a püspök nem jelent meg, s ezért Mária királynő (1382-1387) 1384. október 6-ra újra megidézte, majd a felek kívánságára az ügy tárgyalását 1385. január 13-ra halasztotta. Ekkor a püspök új ügyvédje, Gergely bejelentette, hogy az elhalt Sámson fia István a veszprémi egyház nemes jobbágya volt, akinek a birtokát a király nem adományozhatta el jogosan, mert az visszaszállt az egyházra. Mindezt köztanúvaílatással kívánta bizonyítani. Erre Mária királynő a további tárgyalást 1385. március 15-re halasztotta. 23 1385. március 15-én a felek végre bemutatták okleveleiket: a felperes, Oroszlán fia János I. Lajos király 1381. január 28-i adománylevelét 24 , a püspök ügyvédje pedig 1. I. Lajos király 1359. április 8-i 25 , 2. a veszprémi káptalan 1339. június 19-i 26 , 3. Ferenc, Mesko veszprémi püspök (1334-1344) várnagya és kúriájának bírája 1343. szeptember 30-i (ebben a várnagy Sámson fia István püspöki jobbágynak a füredi Péter fia János ellenében esküt ítélt meg, az utóbbinak a szomszédságában lévő telek ügyében) 27 , 4. ugyanőneki 1343. november 17-i (ebben a várnagy füredi Péter fia Jánost megbírságolta, mert Sámson fia István elleni perben nem jelent meg) 28 , 5-6. János veszprémi püspök (1346-1357) két 1346-1351 közötti oklevelét (az egyikben a püspök hozzájárult, hogy nemes jobbágya, Gergus fia István néhány kéki és füredi birtokrészét rokonának, a szintén füredi nemes jobbágynak, Sámson fia Istvánnak felkínálja 29 , a másikban a püspök bizonyította, hogy Sámson fia István kékfüredi nemes jobbágya 6 napot várt ítélőszéke előtt Boda fia György, János fia Mihály, Szőkének mondott Pál fia Lőrinc, Cheke fia Miklós, Dámján fia Miklós, Bálint (?) fia Miklós, Wendy fia Michias és Péter
