A Veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Krónika 1526-1558. Javadalmasok és javadalmak 1550, 1556 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 13. (Veszprém, 1997)
Bevezetés VII
Erdeit, pusztáit, illetve vámjait meghatározott személy vagy személyek felügyelete alá helyezte, vagy más módon (rendszerint bérbeadással) hasznosította őket. Ezek rögzítése után került sor a jelentősebb bevételek számbavételére. A káptalan bevételei a malmokból, az egyházi tizedekből és a földesúri jövedelmekből származtak. Évente 15 birtokon, Veszprém város halárában és környékén, valamint a Balaton-felvidéken, mintegy 30-40 (településenként 1-6) malmot adtak bérbe. A bérlők és egyben üzemeltetők a káptalan helybeli jobbágyai voltak, akik meghatározott mennyiségű gabonát vagy pénzt és ajándékot (muneralia) fizettek a malom használatáért. Gyakran felügyelőt (magister), egy vagy két kanonokot rendeltek föléjük. Amikor maguk a kanonokok vállalkoztak egy-egy malom bérbevételére, az üzemeltetők természetesen akkor is a jobbágyok voltak. A malmok után a tizedszedés jogának a bérbeadását jegyezték fel. A veszprémi káptalan püspöki adományból a veszprémi egyházmegyében meghatározott tizedszedési joggal rendelkezett. 18 A Dunántúlt a Drávától a Dunakanyarig átívelő hatalmas kiterjedésű egyházmegye területén mintegy 30 tizedkerületben (cultelius), illetve jelentős tizedszedő helyen a káptalannak joga volt a gabona- és bortized negyedének, ritkább esetben egészének a behajtására. A tényleges bevétel természetesen ennél kevesebb volt, mivel az egyházmegyében a 13. században kialakított és azóta érvényes megosztási elv szerint rendes körülmények között a tizednegyed fele, vagyis a tized nyolcadrésze a helybéli papot illette meg. 19 A quarta media atque intégra, illetve a decima cum quarta meg a decima sine quarta árulkodó megfogalmazásból következően azonban kivételek itt is voltak. Tizedszedési jogát a káptalan készpénzfizetés ellenében különféle társadalmi helyzetű bérlőkre (vagy olykor fizetség gyanánt másokra) ruházta át. A káptalan azonban saját birtokain és az azok zömét (mintegy háromnegyedét) felölelő területen: a Papkeszi, Berhida, Ősi, Hajmáskér, Herend, Kohár (elpusztult település Devecser jelenlegi határában), Bakonypölöske, Sümeg, Raposka, Ábrahámhegy és a Balaton-part által határolt régióban a tizedet természetben maga szedte be, akárcsak a földesúri kilencedet. A merenyei és a nagyberényi uradalomban, valamint Nagygyimóton is ez a gyakorlat érvényesült, de a bort kivéve a tized és a földesúri járadék az értékesítés után pénz formájában (a szállítási költségeket megtakarítva) jutott el Veszprémbe. 18 A Balaton-felvidéki régióban a káptalan még Berhida, Füred, Hajmáskér, Ősi, a nevegyvölgyi Herend, Csicsó, Szentantalfalva, Szentjakabfal va, valamint Erek és Nyirád püspöki birtokok tizedét is élvezte. Kredics-Solymosi: A veszprémi püspökség (l.jzt), 26, 27, 35, 37, 41, 46, 47, 100. 103. 19 Solymosi László: Egyházi és világi (földesúri) mortuarkim a I 1-14. századi Magyarországon. Századok 121(1987), 549-550. Vö. Holub: Zala megye (4. jzt.), 394-399.