A Veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Krónika 1526-1558. Javadalmasok és javadalmak 1550, 1556 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 13. (Veszprém, 1997)
Bevezetés VII
A tisztújítás, a malom- és a tizedbérletek regisztrálását a bevételek számbavétele követi. A divizorok évente külön rovatban összesítették a malombérlőktől származó gabona mennyiségét, a befolyt tized- és kilencedgabonát, valamint a borból beszedett tizedet, kilencedet és hegy vámot (tributum). A tized, a kilenced és a hegyvám összesítését többnyire olyan településlista előzte meg, amely név szerint felsorolta azokat a helyeket, ahonnan az adott bevétel származott. A divizorok az egyes bevételi források összesítése után ismertették a felosztás módját, elvégezték a szükséges számításokat, majd összeállították a jövedelemjegyzéket. Ebben a jogosult neve vagy legalább méltósága, hivatala, tisztsége szerint tételesen felsorolták, kinek hol (mely településben, malomban, személynél) mennyi gabona, illetve bor jár. A gabona- és borbevételből meghatározott módon a maximálisan 36 kanonokból álló káptalan 20 tagjai, továbbá 9 oltárigazgató (rector), a lektorkanonokot helyettesítő és a káptalani iskolát vezető allektor (sublector), illetve a kántorkanonok helyettese, az alkántor (succentor), valamint egyetlen világi személy, a veszprémi officialis részesedett. Az oltárigazgatók többsége, miként olykor az említett két helyettes is, kanonok volt. A részesedés nem volt automatikus. A helybenlakási kötelezettségét huzamosan nem teljesítő kanonokot hiányzása (propter absentiam), a nagyobb vétséget elkövető személyt eltiltása miatt kizárták az osztozásból, míg az újonnan kinevezett kanonokot még nem vették figyelembe. 21 A részesedés mértéke nem volt egyforma. A sexta, dupla, simpla pars (portio), illetve a prebenda elnevezések meghatározott jövedelemre utaltak. Bár minden bevételből minden kanonokot egyenlő rész (portio canonicalis) illetett meg, egyesek ennél többet kaptak. Bizonyos bevételekből némelyek kétszeresen részesedtek, két kanonoki részt kaptak. Ilyen alapon különböztettek meg szimpla (portio simplalis), illetve dupla (portio duplalis) porciót. Az utóbbi a második szimplát jelentette, vagyis mennyiségben megegyezett vele. A legnagyobb jövedelem a hatodrész volt, amely bizonyos bevételekből csak a nagyprépostnak járt. Ezzel szemben a legkisebb, a prebenda a szimpla harmadát tette ki. Ilyen értelemben a három prebendának megfelelő szimplát prebendáriusi résznek (portio prebendaria) nevezték. A 9 prebendáriust (oltárigazgatót) így összesen három prebendáriusi rész (très portiones novem prebendariorum) illette meg. 22 20 A létszámra vonatkozóan lásd Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén. (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban.) In: Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Szerk. Sz.eiestei N. László. (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, új sorozat 3) Budapest. 19,89. 96. 21 Tapolcai Bálint 1528-ban azért nem részesedett a bevételből, mert akkor lett kanonok (nunc solum adeptus esi canonicatum). Számadáskönyv, 308. 22 Uo. 265.
