A Veszprémi káptalan számadáskönyve 1495-1534. Krónika 1526-1558. Javadalmasok és javadalmak 1550, 1556 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 13. (Veszprém, 1997)

Bevezetés VII

A káptalan hatalmas birtokállománya három uradalomból és egy önállóan kezelt településből állt. Az első, legkiterjedtebb szervezeti egység (primus decanatus) a Veszprém környéki és a Balaton-felvidéki birtokokat ölelte fel, míg a merenyei uradalom a zalai, a nagyberényi pedig a somogyi és a tolnai birtokokat foglalta magában. A Veszprém megyei Nagygyimót település viszont egyik dékánsághoz sem tartozott, azon kívül (extra decanatum) helyezkedett el.

13 Az utóbbi különállása abból eredt, hogy viszonylag későn, 1358-ban került a káptalan tulajdonába.

14 Élére külön birtokigazgatót állítottak. Mivel egyetlen birtok igazgatása nem sok munkát kívánt, ő lett egyben a dékán segítője is (coadiutor decani)J

5 A dékáni teendőket ketten látták el, míg a veszprémi uradalom irányítását a dékán a veszprémi tiszttartóval (officialis) együtt végezte. Ezt a nagy kiterjedésű Balaton-felvidéki területen szórtan elhelyezkedő birtokállományt - legalábbis adózási szempontból - nem kezelték egységesen. Keleti szélén Peremartont és néhány környékbeli birtokot (Ősi, Berhida, Kovácsi és még utóbb Papkeszi) külön birtokcsoportként igazgatták, míg a többi birtok Veszprémmel együtt az úgynevezett nagy kés (maior cultellus) tizedkerületbe tartozott.

16 A merenyei és a nagyberényi uradalom élére két-két (olykor dékánnak is nevezett) birtokigazgatót (magistros possessionum, rectores sen magistros possessionum, decanos) állítottak.

17 A birtokigazgatók alapvető tevékenysége az volt, hogy a kormányzatuk alatt álló területen az egyházi és a földesúri jövedelmeket, elsősorban gabonából és borból az egyházi tizedet, illetve a földesúri kilencedet behajtsák és adminisztrálják. Az évi tisztújítás során a kilenc gazdasági tisztségviselőt, vagyis a dékánt, a két divizort, a veszprémi officiálist és az öt birtokigazgatót választották meg. A megbízás rendszerint egy évre szólt, de nem volt akadálya annak, hogy valakit ismételten megválasszanak. A tisztségviselők a világi officialis kivételével mindig a káptalan tagjai, igen gyakran méltóságot, illetve hivatalt viselő kanonokjai közül kerültek ki. Egyesek gyakori tisztségvállalása azt mutatja, hogy nem kedvük ellenére végezték ezt a munkát. A tisztújítással szoros összefüggésben a káptalan arról is gondoskodott, hogy az uradalmakon kívül kezelt egyéb vagyona se maradjon gazdátlanul. I? Számadáskönyv, 35-36. 14 Veszprémi regeszták, 490. sz. Ií5 Számadáskönyv, 25. 16 Uo. 8, 12 és passim. 17 A merenyei uradalom első ismert birtokigazgatója 1270 táján Rugas veszprémi kanonok, a későbbi őrkanonok. a nagyberényi uradalomé pedig 1338-ban Péter hantai prépost volt. A merenyei uradalom világi segítőjét, a merenyei officiálist először 1290-ben említették. Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső, Nagy Gyula. I. Budapest, 1886. 202-204.; Arpádkori Új Okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. III. Pest, 1862. 270-271.; DF 201036 (Veszprémi kápt. mit., Merenye 18), kivonata: Veszprémi regeszták, 779. sz.