Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

III.Török kor (Lichtneckert András)

mes „sem magha nem érte sem pedig réghi öregektűi sem hallotta, hogy akár a pogán török Bécs alá lett fölmenetelekor s Kanisán és Fokon laktakor, akár 1681-dik esztendő tájján alsó és fölsőeörsi helységek pusztulást valaha szenvedtenek volna". Kun István agilis hitvese Tóthy Zsuzsanna 60 éves alsóörsi nemesasszony „születésétűi fogva ezen helységben lakván sohasem hallotta az réghi öregektűi, annyival inkább magha nem érte, hogy ezen alsó és fölsőeörsi helységek pusztulást szenvedtenek volna". Danka István agilis 90 esztendős alsóörsi lakos: „születésétől fogva ezen helységben lakván, soha nem tapasztalta, hogy ezen alsó és fölsőeörsi helységek pusztulást szenvedtenek , » 17 volna . A korabeli források a valóságos helyzetnek mindig más oldalát tükrözik, amit rendeltetésük és keletkezésük körülményei nagy mértékben befolyásolnak. Mint később a szőlőművelésről szóló fejezetből látni fogjuk, a lakosság egyáltalán nem volt olyan szegény, mint azt a háborús állapotok alapján feltételezni lehetne. Az igazi problémát a létbizonytalanság okozta, a török fogságba eséstől való állandó fenyegetettség. A foglyok váltságdíján keresztül a török éppen azt a vagyont szándékozott megkaparintani, amit ilyen rendkívüli körülmények között is képesek voltak létrehozni és gyarapítani az alsóörsiek és a külső szőlőbirtokosok. A későbbiekben részletesebben is szó lesz arról, hogy az 1590-es években Mórocza Sándornak a török fogságból való kiváltására ráment az egész részbirtoka 330 aranyforint értékben. 1685-ben és 1687-ben alsóörsi szőlők árából teremtették elő a török fogságba esett családtagok váltságdíját.

1 Pusztult a lakosság, növekedett a szegények, zsellérek, puszta telkek száma, amiről a dicalis és úrbéri összeírások tartalmaznak adatokat. 4. Alsóörs vagy Zalavégörs a portaösszeírásokban Az országgyűléseken a magyar rendek által a török elleni háború költségeire megszavazott subsidium, hadi segedelem kapunként vagy portánként meghatározott 1-3 forintos összeget jelentett. Eredetileg minden kapu után, amelyen egy szénásszekér ki és bejárhatott, kellett megfizetni az állami adót. Minden adófelajánlást követően a rovok (dicatorok) összeírták az adózókat, elkészítették 1531 és 1648 között a portaösszeírásokat vagy rovásadó-összeírásokat (dicalis conscriptiókat). Az adó alapja 1531 és 1596 között a kapu vagy porta, annak figyelmen kívül hagyásával, hogy a telken, amelyen a kapu állt, hány személy, család élt. 1598 és 1604 között a házakat írták össze, 1609 és 1648 között a négy jobbágygazdaságból álló porta az adóalap. Az adókötelezettség feltétele 3 forint, 1547-től 6 forint ingóvagyon.

19