Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

seben megragadta a magyar szőlőtermesztésnek azt a szakaszát, amikor a régi fajtaállományról előbb a bőtermő, de gyenge minőséget adó és a borvidék adottságainak nem a legjobban megfelelő fajták termesztésére tértek át. Varga Lajos szerint a borok nagyon gyenge minőségűek voltak, a szüretet korán tartották, s már augusztus végén eladták a bort, mert később megposhadt! Részletesen foglalkozott özv. Márkus Ignácné szőlészetével, ami azzal keltette fel a figyelmét, hogy néhai Márkus Ignác kancelláriai és udvari tanácsos alsóörsi szőlejében az 1830-as évek végén az ültetésekben megkezdték a „szőlőfajok elválasztását", azaz a fajták szerinti ültetést. A hazai Szigeti (Furmint) és a külföldről hozatott Rizling, Rajnai rizling, Chasselas fajtákat „elkülönözött pasztákban" ültették. Még Görög Demeter híres grinzingi szőlőiskolájából is hozattak Rajnai rizlinget és más fajtákat. A fajták szerinti ültetés lehetővé tette, hogy már 1841-ben rizlingbort és a Lacryma Christi nevű szőlőfajtából, a Festőszőlőből fajbort állítsanak elő. A rizlingbort elküldték később a londoni világkiállításra. Ilyen régi rizlingbort Varga Lajos szerint senki sem tudott felmutatni a borvidéken.

102 A tehetős birtokos persze megtehette, hogy külföldre utazzon, Francia- és Németországban tanulmányozza a szőlészetet és borászatot, azután onnan hazatérve szakkönyveket vásároljon, Stájerországból szőlővesszőket hozasson, s így korszerűsítse szőlészetét és borászatát, de ez nem volt járható út a többi alsóörsi szőlősgazda számára. A szőlők felújítása a saját vagy a szomszéd szőlejében levagdalt vesszőkkel történt még az 1860-as években is. Az 1867. május 4-i hegygyűlésen még mindig azzal kellett foglalkozni, hogy „az alsóörsi szőlőhegyben egész elharapódzott a szőlővessző lopás. A hegység komolyan elhatározta, miszerint más tulajdonában, a tulajdonos engedelme és beleegyezése nélkül, szőlővesszőt szedni tilos. Meghatározta egyszersmind a hegységi gyűlés, hogy a szőlővessző tolvaj minden egy szál vesszőért egy új forint bírságra ítéltessék". Ilyen ügyek a szaporítóanyag hiányát tükrözik.

1 3 Nem volt jobb a helyzet a szüret tekintetében sem, hiszen ugyanazon a gyűlésen egyes szőlősgazdák panaszt tettek amiatt, hogy „a szüretelés rendetlensége miatt az iparkodó és szorgalmas tulajdonosok kénytelenek akaratjok ellen is szőlejeket megszüretelni, s emiatt nem csak az egyes birtokosok szenvednek kárt, hanem az egész hegység borának értéke jelesen csökkenik". Ebben a helyzetben a szőlőtermesztés korszerűsítését az 1860-as évek fagyés aszálykárai készítették elő a régi ültetvények lerombolásával. Ugyanebben az időben a borvidéken több szőlősgazda eredményeket tudott felmutatni az új fajták termesztésében. Megjelentek a szőlősgazdák széles tábora számára is megvásárolható és közérthető nyelven megírt szőlészeti káték. 1862-ben Balatonfüreden szőlőkiállítást rendeztek a Balaton vidékén termesztett szőlőfajták meghatározása céljából. Ezen a szőlőkiállításon az alsóörsiek nem vettek részt.