Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

A község állatállománya az 1895. évi mezőgazdasági statisztika szerint 180 szarvasmarha, 87 ló, 288 sertés, 1199 baromfi. Az állatállomány nagyobb része a nemesi közbirtokosság tagjainak gazdaságában volt. A közbirtokosság pásztorokat, csőszöket alkalmazott. A lópásztor (csikós), ökörpásztor, tehénpásztor (csordás), borjúpásztor, sertéspásztor (kanász) fizetése a nemes-agilis és az úrbéres közbirtokosság szétválása után a nemesi közbirtokosságot egyedül terhelte. A kiadások csökkentése végett a közbirtokosság megegyezett a volt jobbágysággal közös pásztorok tartásában, akiknek pásztorlakást a nemesi közbirtokosság adott, a lakbér 1/3-át pedig az úrbéresek közbirtokossága fizette.

26 A faluban a lótartás jelentőségét bizonyítja a csikósok alkalmazása. Osváth Pál 1869-ben és lényegtelen változtatással a többi csikós konvenciója is: minden pár lótól másfél mérce gabona, minden darab lótól egy kenyér, egy vacsora és öt krajcár bocskorpénz, mely bérért köteles volt a jószágoknak hűségesen gondját viselni.

27 Szerződéseiket az összes lótartó gazda beleegyezésével kötötték. Ha a gazda csak egy napra a csikós eleibe hajtotta a lovát, akkor is köteles volt a bért megfizetni. 1886-ban azokat a lótartó gazdákat is kötelezték a bér megfizetésére, akik nem hajtották lovaikat a csikós elé. Ökörtartó gazdák is voltak a faluban. Király István ökörpásztor 1851. augusztus 10-én kelt konvenciós szerződése: „Alólírott felvállaltam az alsóörsi helység lakosinak ökör és borjú fókájaikat, egy pár ökörtől egy és fél mérce kenyérnek valóért, egy kenyérért, egy vacsoráért és négy garas bocskorpénzért párjától, ridegtől minden egy darabtól fél mérce kenyérnek valót, egy kenyeret, vacsorát és egy garas bocskorpénzt, úgyszinte a borjúktól fél mérce kenyérnek valóért, egy kenyérért, egy vacsoráért és egy garas bocskorpénzért, mely megígért pénzért s fizetésért kötelezem magamat jól viselni, a lakosokat megböcsülni, a kárról elszámolni. Sárközi János ökörpásztorral 1852. november 7én kötöttek szerződést. Az 1853. esztendőre felvállalta az alsóörsi nemes és agilis közönség ökörcsordáját. Minden pár ökörtől kapott 1 1/2 mérce kenyérnek való eleséget, két kenyeret, két vacsorát, 4 garas bocskorpénzt; a kinn hálásért átaljában fizetett a közönség 12 váltóforint 30 krajcárt. Ezért a bérért köteles volt aratás végéig kint hálni, nappal valamint éjjel a marháknak gondjukat viselni, s az általa tett károkról felelni.

30 Az 1852. évre kötött tehénpásztori szerződés szerint Bencsik János vállalta az alsóörsi helység tehénfolkájának őrzését. A konvenciója: a kis borjas tehéntől egy mérce rozs, egy kenyér, egy vacsora és egy garas bocskorpénz; a rideg tehéntől 1/2 mérce rozs, egy kenyér, egy vacsora, egy garas bocskorpénz; a rideg üszőktől 30 krajcár; a bika gondviseléséért 3 váltóforint. A házánál gyűlt szemét ganéjt tartozott összetakarítani, amiért fizettek neki 2 váltóforintot. A delelői ganéjnak felét vagy árát is megkapta. Ezen megígért bérért tartozott a marhákat becsületesen őrizni, a gazdáikat megbecsülni, a gondatlansága miatt