Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VII. Alsóörs az osztrák-magyar monarchia idején (Lichtneckert András)

történt kárról felelni.' A falu 1910-ben is közösen tartott tehén- és sertéspásztort. Az 1912. évre felfogadott Varga József tehénpásztor minden elébe hajtott marha után egy kenyeret, egy főzést, fél mérce rozsot, 20 fillér csizmapénzt és minden üzekedő után is 20 fillért kapott. Az alsóörsi nemes és agilis közönség által az 1853. évre felfogadott Katona János borjúpásztor 1 db borjú őrzéséért 1/2 mérce kenyérnek valót, egy kénye33 ret, egy vacsorát, egy garas bocskorpénzt kapott. 1860-ig a nemesi közbirtokosság a volt úrbéresektől külön, saját kanászt tartott. Nagy Istvánt 1851. december 13-án felfogadták kanásznak. Konvenciós szerződése többé-kevésbé 50 év múlva is érvényes. A kanász fizetést kapott minden öreg disznó után, mely egész évben kijárt, 1/2 mérce rozsot, egy kenyeret, egy vacsorát, 3 krajcár bocskorpénzt. A bevető után 1/4 mérce (egy fickó) rozsot, fél kenyeret, egy vacsorát, 3 krajcár bocskorpénzt, ezért Máténapig tartozott őrizni őket. A Szent György-nap előtti, karácsonyi malac „kettő tészen egy számot", a Szent György-nap utáni malacok után egész évi őrzésért 15 krajcárt kapott. A kantartásért 22 forint és 30 krajcárt fizettek neki váltóban. Ezenkívül lakást kapott, tűzifát és a Séd mellett egy káposztáskertet. Időnként megengedték neki, hogy egy kecskét tartson. Mindezért tartozott hűségesen pásztorkodni, gazdáit megbecsülni és az általa okozott károkat megtéríteni.

34 1860. január l-jén a volt úrbéresek elöljárói, Dómján János gondnok, Szily István és Torma József megegyeztek a nemes és agilis közbirtokossággal a közös kanász tartásában. „1. Mi, mint a nemes birtokú lakosság elöljárói a volt úrbéres birtokosság elöljáróinak azon óhajtásuk folytán, miszerint a nemes birtokú lakosság kanászát ők is szeretnék oly módon részükre felfogadni, hogy az mind a nemes birtokú lakosságnak, mind a volt jobbágyságnak sertéseit egy falkában őrizze, elhatároztuk, hogy a volt úrbéres polgárságnak ezen kívánságát megadjuk következő és megmásolhatatlan feltételek mellett: a) a nemes birtokú lakosság gazdája előljáró társaival fogadja mindenkor a kanászt; b) a volt úrbéres polgárság tartozik a kanászt akképp fizetni, mint azt a nemes birtokosság felfogadja; c) a sertésnyáj egyaránt járja mind a nemesség, mind a volt jobbágyság közös erdőlegelőjét; d) aratás után tartoznak a volt úrbéres birtokosok a tarrókon 60 öl széles legelőt az egész sertésnyáj számára a Balaton apadásig kimutatni; e) a sertésnyáj számára kant tartozik a nemes birtokosság fenntartani, de ennek egész éven át szükséges tartását a volt jobbágyság köteles 1/3 részben viselni; f) ezen szerződés erejét veszi 1860-k évi január l-ő napjátul kezdve, s végződik 1865-k évi december 31-ik napján; g) a kanásznak évi fajárandóságát a volt úrbéres birtokosság 1/3 részben hordani tartozik. 2. Mi, volt jobbágyság elöljárói a polgárság nevében ezen feltételeket elfogadjuk, egyszersmind ennek szoros megtartására magunkat akként kötelezzük,