Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VI. A polgári átalakulás kezdetei (Lichtneckert András)

gok osztályba sorolása, a közbirtokossági jogok megállapítása, a birtokaránylag való elosztás elvének alkalmazása.

87 9. A szolődézsma megváltása és a szőlőhegyi önkormányzat átalakítása Azzal a kérdéssel, hogy a szőlők hogyan válnak földesúri szolgáltatásoktól mentes polgári tulajdonná, nem foglalkoztak Alsóörsön egészen 1848-ig, s természetesen a tagosítás sem vonatkozott a szőlőbirtokra. Az 1848. áprilisi törvények a szőlők felszabadításáról, kivéve az úrbéres földbe ültetett szőlőket, nem rendelkeztek. Alsóörsön úrbéres földbe ültetett szőlők nem voltak. 1848 szeptemberében az országgyűlés a szőlők dézsmakötelezettségét megszüntette, ennek következtében 1848 őszén a káptalan Balaton-felvidéki szőlőhegyein, így Alsóörsön sem adtak bortizedet. 1848 szeptemberében az országgyűlés határozatot hozott arról, hogy a negyedtelkes vagy kisebb birtokú parasztok helyett a szolődézsma megváltása során az állam kártalanítsa a volt földesurat. Ez igen kedvező lett volna Alsóörs népességének a nagyobbik részére, de ezt a lehetőséget a Ferenc József által 1853. március 2-án kiadott úrbéri pátens megszüntette, a nem úrbéres szőlők dézsmaadási kötelezettségét fenntartotta, esetleges megváltásuk lehetőségét és feltételeit a földesúrtól tette függővé, terhét pedig teljes egészében a szőlőbirtokosokra hárította.

88 Az alsóörsiek már az 1848. április 27-i hegygyűlésükön a jelen levő urasági tiszttel közölték, hogy a hegység népe egységesen a dézsma pénzzel való megváltását kívánja, ezért a dézsmaváltság ügyében ismételten a káptalanhoz fog89 nak folyamodni. Az 1848. évi bortermésből ugyan nem kellett dézsmát adniuk, de a következő esztendőben, 1849. október 23-án Krascsenits Béla uradalmi ispán közölte a szőlőbirtokosokkal, hogy a dézsmaadás kötelezettsége ismét fennáll. Erre a szőlőbirtokosok 1849. október 27-re összehívták a hegygyűlést, ahol többen kijelentették, hogy már eladták a borukat, a dézsmálás a terhükre van, ezért kérték a káptalan beleegyezését a szolődézsma örökváltságába. Evégett Vörösmarty Péter hegybírót, Tóthy Imrét az alsóörsi és Raksányi Jánost a külső birtokosok képviseletében október 28-án Veszprémbe küldték a dézsmaváltság kieszközlésére. Egyúttal elhatározták a szőlőhegy mérnökkel való felméretését.

90 Az alsóörsi szőlőbirtokosok tapasztalhatták, hogy amíg a szolődézsma kötelezettsége fennáll, addig a szőlőhegyi önkormányzat is a régi módon, a földesúri tisztek jelenlétében fog működni. 1850-ben Kolosváry József, a káptalan főügyésze, élve a régi hegytörvényekben biztosított földesúri joggal, követelte az 1848-49-ben eladott szőlőkre vonatkozó adásvételi szerződések bemutatását a