Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VI. A polgári átalakulás kezdetei (Lichtneckert András)

jeződhetett, mert ekkor tartották az első elszámolást. Az 1848. december 2-án tartott végső elszámolás szerint a közbirtokosság az 1843. Szent Mihály nap­jától 1849. Szent György napjáig járó árendából 1681 váltóforint 30 krajcárt törlesztett a költségek 5/8 részében a káptalannak. Ezután a káptalan kijelen­tette, hogy a vendéglő 1849. április 24-én esedékes árendájával együtt a közbirtokos nemesség kiegyenlítette a közös vendégfogadó és mészárszék épí­tési költségeiből eredő tartozását. 67 1845. április 6-án szerződést kötöttek Szabó József keszthelyi kútásóval, aki vállalta, hogy az egyik kutat, amelyik a falu végén volt, megássa oly módon, hogy „egy öl vizet ad bele", és 10 esztendeig jótáll érte. 68 A nemesség az arányosítás és tagosítás után kezdetben külön konvencióso­kat, pl. erdő- és mezőpásztort tartott. 1845. november 2-án Gál Jánost kizárólag a nemes lakosok lovainak őrzésére fogadták fel lópásztornak. 6 Külön káposz­tacsőszt tartottak a Somlyó mögötti káposztáskertek őrzésére. 70 1845. február l-jén a nemesi közbirtokosság közgyűlést tartott, amelyen megegyeztek a jobbágyokkal, hogy kőfejtésért ölenként 30 krajcárt, minden kocsi homoktól 4 krajcárt, bikaugratástól minden tehéntől 50 krajcárt kell fi­zetni." Az 1845. május 4-i közgyűlésen elhatározták, hogy ezentúl minden kártétel után általánosan a büntetés egy marhától 30 krajcár váltóban, a hajtó­pénz pedig 6 krajcár, azonkívül a kárt meg kell téríteni. A rendelkezést július 72 6-án kiterjesztették a Kermencs-rétre. A büntetések lajstroma az 1846. évi törvénybíró, agilis Pap József idejéből maradt fenn. 73 A kőfaragás ügyét 1847. január 21-én rendezték. Tóthy József törvénybíró házánál tartott gyűlésükön úgy határoztak, hogy a kőfaragást csak olyan kőfaragónak adják árendába, aki egy évre előre fizet, azonkívül a kőfaragást egyes ember nem adhatja árendába, hanem csak a „közönség", azaz a közbirtokosság. 74 A pálinkaház és a hozzá tartozó edények és minden eszközök gondviselé­sére 1850. február 18-án felkérték Fábián Jánost, a közbirtokosság gazdáját. 75 1851. november 2-án a közbirtokosság nagygyűlést tartott Mórocza Ádámnak, a közbirtokosság gazdájának a házánál és az alábbi határozatokat hozták: „1. Miután a pálinkafőzésről a Finánc Directio az alsóörsi helység részéről 15 pengőforintot fizetni köteleztetvén, a pálinkafőzésre nézve így rendelkez­tünk, hogy minden gazda a hatodik iccén mint vámon felül minden kazán tőr­kőtől tartozik 1 azaz egy pengő garast fizetni. 2. Aki pálinkaházunkhoz tartozik, minden pálinkafőzető gazda 2 forint pen­gőre büntettetik, mihelyt kiviláglik, hogy törkelyét más pálinkaházban viszi fő­zetni. 3. Ugyanez alkalommal pálinkásnak megfogadtuk lovasi Berecz Imrét ily egyezséggel: vámból szaporodott minden 1 akó pálinkától fizetünk neki 2 vál­tóforintot és minden egy tisztázott kazántól minden gazda tartozik fizetni egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom