Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

VI. A polgári átalakulás kezdetei (Lichtneckert András)

8. A nemes-agilis közbirtokosság önálló gazdálkodása Az 1842. évi arányosítási egyezség és a kiegészítő pótegyezség végrehajtása a nemesi közbirtokosság önálló gazdálkodásának fokozatosan teret engedett. Az egyezségekben foglaltakon kívül a közbirtokosság egy sor lépést tett az önálló gazdálkodás kialakítása érdekében. A Lovas és Felsőörs felőli határ rendezése után ezúttal az Almádi felőli határt kellett rendezni, ami újra tetemes költségeket okozott. Az 1844. február 10-i közgyűlés három személyt felhatalmazott az Alsóörs és Almádi közötti határozásra 200 pengőforint kölcsön felvételére. A nádori bíróság közreműködésével létrejött, 1844. szeptember 6-án kelt egyezségben meghatározott határvonal nem csak az Almádi és Alsóörs közötti, hanem a Veszprém és Zala megye közötti határt is jelentette. A Deák Ferenc által írásba foglalt egyezség szerint az almádi csárda feletti határhalomtól a híg víz széléig, onnan a siófoki híd közepére irányzott vonalon a Balaton közepéig húzható határvonaltól nyugatra volt az Alsóörs határába tartozó Balaton. Alsóörs határában a káptalani és a közbirtokossági részt is elválasztották. A határ az 1842-ben kijelölt közös itató és delelő vízszéli középpontjától húzható vonal a Fokszabadi határában lévő gamászai csárda irányába az előbb említett, Alsóörsöt Almáditól elválasztó vonalig.

64 A pótegyezségnek megfelelően 1844. április 28-án a közbirtokosság határozott a rendeltetésének már nem megfelelő régi mészárszék házzal, konyhával, istállóval együtt való eladásáról. Gál Péter és hitvese Janka Lídia 450 váltóforintért megvásárolták az épületet és a telket. A régi mészárszék a kovácsház és műhely alatti, szomszédos telken volt.

65 Mivel a káptalan megvásárolta a régi falukocsmához tartozó épületet és pincét, ezért a közbirtokosságnak új kocsmaépületre és mészárszékre volt szüksége. Az új vendégfogadó és mészárszék, a későbbi közbirtokossági kocsma felépítése a káptalan és a közbirtokosság egyik utolsó közös vállalkozása volt. 1843. március 15-én az arányosítási pótegyezségben úgy határoztak, hogy az új vendéglő és mészárszék terveit mérnökkel elkészíttetik. A kijelölt telken egy vendéglő, egy lakószoba, konyha, pince, kamara, 12 lóra való istálló, fészer, húsmérő bolt, vágószín, jégverem, kerítőfalak, két kapu felépítését tervezték. Fábián Pált a nemesek, Vida Jánost az agilisek részéről kinevezték építési biztosoknak az uraság tisztje mellé. Felhatalmazást adtak nekik arra, hogy a kőfejtőkkel, mesteremberekkel alkut kössenek, a szükséges épületszereket megvásárolják, a szekerezési és kézi munkákat a megállapított kulcs szerint előállítsák. Az építés költségeit 5/8 részben a közbirtokosság, 3/8 részben a káptalan viselte. A káptalan vállalta, hogy a költségeket kifizeti és hitelezi a közbirtokosságnak az építés befejezéséig.

66 A tervezett építkezés 1844 novemberéig befe-