Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

szedték be, vagy a hegység elöljárói a dézsmaszéken közreműködtek a dézsmabor minőségének az ellenőrzésében. A hegy gyűléseknek nem volt állandó helye, a gyűlés helyszínét a jegyzőkönyvben többnyire nem jelölték meg, hanem arra utaltak, hogy melyik földesúrnak - a káptalannak vagy a közbirtokosoknak - a fundusán tartották a gyűlést. Az ismert esetek szerint a hegybíró falubeli házához vagy szőlőhegyi hajlékához hívták össze a szőlősgazdákat. így 1818. február 25-én Tóth Pál hegybíró házánál kisgyűlést, 1839. május 2-án Fábián Pál szőlejénél, 1845. április 25-én Mórocza János hegybíró házánál, 1847. április 28-án Szabó Ferenc hegybíró házánál közgyűlést tartottak. A hegység közgyűlésein valamennyi szőlőbirtokos számára kötelező volt a megjelenés, amit azonban sokan rendszeresen elmulasztottak megtenni. 1808 és 1846 között tíz esetben foglalkoztak a hegygyűlésekről távol maradó szőlősgazdák ügyeivel. Először 1817-ben, majd 1827-ben határoztak azoknak a nyakas embereknek a pénzbüntetéséről, akik a hegység gyűlésen nem jelentek meg, így elmulasztották az artikulusok meghallgatását, ami minden szőlőbirtokos kötelessége volt. 1830-ban olyan kevesen jelentek meg a hegygyűlésen, hogy elhatározták a szőlőbirtokosok lajstromba foglalását, s hogy „ennek utánna hegygyűlés alkalmatosságával mindenkor először a birtokosok neveik olvastassanak föl, s aki meg nem jelenik, az articulusok értelme szerént büntetődjék. Hogy pedig a nemtudtommal magát senki se menthesse, dézsmaszedés alkalmával is, de jövő esztendői megesendő Szent György-nap előtt való vasárnapon a templomunk előtt közhírré tétessék ezen végzés, s a meg nem jelenők akkori gyűlés alkalmával tüstént büntetődjenek meg." A bírságokat nem szedték be vagy nem tudták beszedni, mert 1833-ban a hordók lefoglalását is kilátásba helyezték, aminek „oka lévén, hogy ha csak ijjesztgetődik a hegység, de a büntetést végre nem hajtja, egyszer senki a hegygyűlésen meg nem jelenik". 1840-ben a gyűlésről távol maradó 44 személynek, az alsóörsi szőlőbirtokosok 1/3-ának a nevét a bírságolás szándékával beírták a jegyzőkönyvbe. „A meg nem jelenők sem az artikulusokról, sem az új rendelkezésekről nem szereznek tudomást" - foglalta össze a dolog jelentőségét a hegység 1842. évi gyűlésének jegyzőkönyve. A hegység jegyzőkönyvéből és más iratokból kitűnik, hogy eleinte az alsóörsi nemesi közbirtokosok magukhoz ragadták a szőlőhegyi önkormányzatnak az irányítását, a káptalan azonban fokozatosan érvényesítette a hatalom gyakorlásában azt a túlsúlyt, amivel a birtokviszonyok alapján az alsóörsi szőlőhegyen rendelkezett. A közgyűléseken, tisztújító széken megjelent a földesúr képviselője, s a közgyűléseket a földesúri tisztek elnökletével, előlülésével folytatták. 1764-ben a káptalan prefektusa voltjelen a hegybíróválasztás új rendjét kialakító döntés-