Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

nél, ezt követően a káptalan fiskálisa, tiszttartója, számtartója, exactora, csopaki kasznárja vagy ispánja a legtöbb esetben jelen volt és elnökölt a közgyűléseken. A földesúri tiszt kiválasztása és kiküldése rendszerint a gyűlésen tárgyalt ügyek súlyának megfelelően történt. 1801 és 1805 között a csopaki ispán voltjelen a közgyűléseken, ellenben 1808-ban a fiskális és az exactor jelent meg, amikor egy sor fontos rendelkezést tárgyaltak: a szüret kezdetéről, a bírságokról, a napszámosok nagyobb bér ígéretével való elcsábításának tilalmáról, a nemes és dézsmás szőlőket bírókról, a bordézsma hiányosságairól, a dézsmálás rendjéről, a hegygyűlésen való megjelenés kötelezettségéről. 1810 és 1813 között ismét a csopaki ispán jelenlétében folytak a gyűlések, azután 1815-től 1828-ig folyamatosan a tiszttartó vezette a közgyűléseket, a hegység jegyzőjének szerepét átvéve, időnként maga fogalmazta egyes szám első személyben és aláírta a közgyűlés jegyzőkönyveit. Mégis ebben a helyzetben fokozatosan változás történik a hegység önkormányzatának irányításában a nemesi közbirtokosok javára. Az 1820-as években a faluban is, a szőlőhegyen is egyre szervezettebben működő nemesi közbirtokosság vagy nemesi kommunitás elismerteti magát a hegység önkormányzatában is a káptalannal egyenrangú félnek, s ez tükröződik a jegyzőkönyvek megfogalmazásánál is. Először 1824-ben fogalmaztak úgy, hogy a közgyűlést egyrészről a káptalan, másrészről a „Nemes Communitas előlülése alatt" tartották, majd lényegében ugyanez ismétlődik 1828-ban, amikor „a tiszttartó és a Nemes Communitas előlülése alatt", és 1829-ben, amikor a csopaki ispán és a kommunitás előlülése alatt tartották. Innen egy újabb lépés és a formulába beveszik az agiliseket is. 1832-ben s a következő két esztendőben a csopaki ispán és az alsóörsi nemes és agilis elöljárók vagy esküdtek előlülése alatt zajlottak le a közgyűlések. A faluban előállt helyzet tükröződött a szőlőhegyen is. A veszprémi káptalan nem elégedett meg azzal, hogy a hegygyűléseken az ő tisztje elnökölt, gyakorolta a jelölés jogát, hanem az önkormányzatban közvetlenül is képviseltette magát. Ehhez olyan hegybírót kellett az önkormányzat élére állítania, aki az ő emberének számított. Ez a személy a káptalan vagy uraság bírája vagy gazdája volt, akinek a tisztségével részletesen foglalkoztunk a falu önkormányzatának tárgyalásakor. A tisztség viselője a káptalan jobbágyainak elöljárója és egyúttal a földesúr alkalmazottja. Az utóbbi funkciója erősebb, a hegység jegyzőkönyvében egyetlen esetet kivéve mindig a káptalan bírájának nevezték. A prefektus az 1764. április 27-i közgyűlésen elfogadott statútummal elismertette a káptalan részéről választott hegybíró tisztségét. A statútum szerint a nemesi közbirtokosság és a káptalan jelöltjei közül egy nemes és egy jobbágy személyt választottak hegybírónak, s a nemesek hegybírája a nemesek fundusán, a káptalan hegybírája a káptalan fundusán végezte a hegybíró teendőit, ítélkezett és igazgatott.