Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

A falu elöljáróságának egyik feladata abból adódott, hogy mindaddig, amíg az arányosítás nem történt meg és a káptalani és nemesi közbirtokossági ingatlanokat nem különítették el, lehetetlen volt azoknak a külön való kezelése. Vonatkozott ez a fundusra, de a haszonvételekre is. Ugyanez a helyzet állt elő akkor is, ha a haszonvételek a jobbágyok kezelésében voltak. A nemesség és a jobbágyság nemcsak praktikus okokból, hanem az arányosítás és elkülönítés hiánya miatt is képtelen volt külön gazdálkodni, legfeljebb elosztani. A különbség abban volt, hogy ha a fundus urával kellett közösen viselni valamilyen terhet, akkor a közbirtokos nemeseknek a káptalannal kellett megegyezni pl. az erdőpásztor felfogadásáról és konvenciójáról. Ha viszont a jobbágyokkal közös haszonvételekről volt szó, pl. a konvenciós pásztorok felfogadásáról, akkor a nemeseknek a jobbágyokkal kellett megegyezni a költségek kifizetésében. Vonatkozott ez a jövedelmekre is, amelyeket meg kellett osztani egy aránykulcs szerint, függetlenül attól, hogy ki szedte be azokat. A törvénybírói és a közbirtokossági számadásokban bejegyzett tételek alapján lehetetlen elkülöníteni azt, hogy mi volt a falu és mi a közbirtokosság kötelessége a kifizetéseknél, melyik jövedelem illette a falut és melyik a közbirtokosságot. A néha zavarosnak látszó helyzeten az arányosítás és az elkülönítés végrehajtása változtatott, s 1844től kezdve, ha nem is azonnal és mindenben, mert a „közös ügyek" rendezése elhúzódott, a nemesi közbirtokosság önálló gazdálkodásba kezdhetett. A falu önkormányzata számára a második működési területet azok az ingatlanok jelentették, amelyek a falu tulajdonát képezték: a falu rétje, falu szőleje, falu pincéje, falu nádja és bizonyos mértékig ilyennek számítottak az eklézsia ingatlanai is. Külön kell megemlíteni a falu kovácsházát és kovácsműhelyét, amely mindig közös tulajdonban volt. Ezzel szemben a malom kizárólag az alsóörsi nemesek tulajdonát képezte, abból sem a káptalan, sem a jobbágyai nem részesültek. Más ingatlanok esetében előfordult, hogy a fundus a káptalan és a nemesek tulajdonát képezte, de a felszerelés és berendezés az alsóörsi nemesek és jobbágyok közös tulajdonában voltak s csak az arányosítás után kezdtek hozzá azok elosztásához. Az elöljáróság gazdasági funkcióihoz tartozott a község állandó alkalmazottainak, konvenciósainak felfogadása és fizetése is. A legrégibb időtől fogva szükség volt erdő- és mezőpásztorra, hogy az erdőt, a vetéseket, a réteket őrizzék, s hogy az engedély nélkül legeltetett állatokat távol tartsák. 1843-ig, az erdők elkülönítéséig a jobbágyoknak nem volt erdeje, csak erdei haszonvétele. Ennek megfelelően az erdőpásztor konvencióját fele-fele arányban a káptalan és az alsóörsi nemesség fizette. Az erdőpásztor szerződését hol a falu, hol a közbirtokosság kötötte, minden esetben a káptalan hozzájárulásával. így volt ez a Glubánovits Ádámmal 1814-ben, Baróti Gáborral 1817-ben, Lengyel István szabadságos katonával 1818-ban kötött szerződés esetében. 1817-ben az erdő-