Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

foglalkozik külön az erkölcsi vétkek súlyos büntetéséül szolgáló „eclésia követés"-sel, amely szintén az egyházi és világi szervezet összefonódását bizonyítja.

164 Azokban a protestáns községekben, ahol jobbágyok és kisnemesek éltek együtt, az egyházkormányzatban részt vehettek mind a jobbágyok, mind a kisnemesek. Sok esetben a gondnok vagy az egyházközség világi vezetője a jobbágyok közül került ki, noha a tanácsban nemesek is helyet foglaltak. Az egyházszervezeten belüli közösség egyfajta összetartást is eredményezhetett a közeli nagybirtokkal szemben. Alsóörsön a legkorábbi 1728-ból fennmaradt külső rendtartást a református anyakönyvben jegyezték fel.

166 Külső rendtartásnak nevezték, amit csak a református egyház belső rendtartásához viszonyítva lehet értelmezni. Megőrizte a törvénybíró és az öregesküdtek nevét, azonkívül két büntető rendelkezést. Az első magukra az elöljárókra vonatkozott. Ha az esküdtek a törvénybíró hívására indokolatlanul nem jelentek meg, akkor pénzbüntetést kaptak. A lakosokat testi fenyítéssel (csapás, kalodázás) vagy legfeljebb 4 forintig terjedő pénzbüntetéssel sújthatták. Az 1730. évi vármegyei adóösszeírás adatai segítségével megállapítható, hogy az 1728. évi elöljáróságból Farkas István törvénybíró jobbágy, a 12 öregesküdt közül 3 személy jobbágy, 7 pedig nemesember volt. Az időben soron következő, az előbbinél részletesebb, hét pontból álló falutörvény 1766-ban keletkezett. Mórocza János törvénybíró által 1766. április 27-én megerősített, 6 esküdt által sajátkezűleg aláírt, kettő által pedig névaláírás helyett kereszttel hitelesített és a faluban közzétett falutörvény bevezető soraiban utaltak a református gyülekezet és a falu önkormányzata közötti szoros kapcsolatra: „Isten ditsőségére és a közönséges jó rendnek e mi keresztyén gyülekezetünkben Isten törvénye szerint lehető fenntartására célozó közönséges punctumok."

167 A törvénybíró a falusi önkormányzat feje, a gyűléseket az ő házánál tartják. Az esküdtek száma 12, ugyanúgy, mint 1728-ban. Az öregesküdtek mellett voltak „alacsonyabb rendben lévő" esküdt személyek, akiket a lakosok időnként ok nélkül mocskoltak, amit pálcázással, pénzbüntetéssel az elöljárók megtorolhattak: „VI. Ha valakik az előljáró eskütt személlyek közül akármellyiket, vagy pedig az ő hivataljok szerint az eleikben adatott parantsolatokban foglalatoskodó alsóbb rendben lévő eskütt személlyeket, úgymint a tizenkét esküiteknek eskütt személlyeit vagy dékányokat, vagy kisbírákat, vagy portziót szedő bírót, vagy annak esküttyét ok nélkül motskolják, akár férjfiak, akár asszonyok, akár ifjak, akár leányok légyenek, vagy 12 páltzaütéseket szenyvedgyenek, vagy 10 garasokig büntettessenek." A VII. pont vármegyei rendeletből került be a falutörvények szövegébe. Az 1795. évi falutörvényeket az elöljárók olyan helyzetben fogalmazták meg, amikor a faluban rendetlenséget és annak veszedelmes következményeit tapasztalták. A falu önkormányzatának működésén az egyházi és a világi elől-