Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

járóság szétválasztásával próbáltak javítani. A törvénybíró és az egyházközségi gondnok (curator) tisztségét azonos személy viselte, s a két tisztség szétválasztása, külön-külön személy által való betöltése az 1795-ben megfogalmazott rendtartás alapján történt. Ekkor a „bíró terhének könnyítése végett" a curatori hivatalt a bíróitól elválasztották.

168 Az 1795. évi falutörvények két fejezetből állnak: az I. fejezet az elöljárókra, a II. fejezet a nemes és nemtelen lakosokra vonatkozik. A falutörvény megalkotói, mint 1728-ban, ekkor is tisztában voltak azzal, hogy a falutörvények egyrészt az önkormányzati testület, elöljáróság, hivatal működésére, másrészt a lakosok viselkedésére vonatkozó szabályokból kell, hogy álljanak. Az elöljárókra vonatkozó pontok az elöljáróknak a testülettel szembeni kötelességeit tartalmazzák, s nem a feladatkörüket. A lakosok viselkedésére vonatkozó pontok korántsem a lakosok együttélésének szabályait rögzítették, hanem - kivétel nélkül - a lakosoknak az elöljárókkal (törvénybíró, curator, dékán, kisbíró) és a faluközösséggel szembeni kötelességeit, s azok elmulasztásának büntetéseit részletezik. Biztosítják a falu és a református eklézsia szőleinek, földjeinek megmunkálását, a parókián a fahordás, favágás közmunkáinak elvégzését. Az 1795. évi falutörvények szólnak az elöljáróság társadalmi összetételéről is. „Helységünk bírói és elöljárói három rendű személyekből állnak, nemesek, agilisek és jobbágyok." A falu vezetőségének összetételére az 1810-es évektől kezdve rendelkezünk viszonylag teljes adatsorral, amelyeket két táblázatban összefoglaltunk. Az elöljáróság nemes tagjai elsősorban a jelentősebb alsóörsi nemes famíliákból kerültek ki, de nem a legvagyonosabb személyek vállaltak tisztséget, hanem a „középbirtokosok". Többször találunk bejegyzést arra vonatkozólag, hogy a vagyonos nemes személyeket is jelölték törvénybírónak, de a tisztséget elfoglaltságra hivatkozva pénzen megváltották. Valószínűleg a jelentős többletmunka miatt hárították el a bírói hivatalt, hiszen befolyásukat más módon is érvényesíthették. Az elöljáróság agilis tagjai egyértelműen a legmódosabbak a társaik között. Gyakran végeztek szakfeladatokat (bor-, pálinkabíró) és viseltek mellette egyházközségi tisztségeket is. 1728 és 1848 között összesen hét agilis törvénybíró neve ismert. A jobbágyok közül hat személy viselt rendszeresen hivatalt. Közülük négyen, káptalani jobbágyok is, egyházi tisztséget is. A hivatalt viselők a vagyonosabb jobbágycsaládok közé tartoztak, de pl. a XIX. század közepén a legjelentősebb úrbéri birtokkal rendelkező jobbágyok közül a Guath, Szili és Dienes családfők egyetlen egyszer sem jelennek meg az elöljárók között. A három rend képviselete nemcsak a törvénybírói tisztség betöltésénél valósult meg, hanem az elöljárók és az esküdtek rendi hovatartozás szerinti összetételében is. Az alábbi táblázat olyan időszakot ölel fel, amikor a legtöbb ismerettel rendelkezünk az elöljárók személyéről.