Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

8. Az agilisek és a nemesek társadalma A falu társadalmának meghatározó részét az agilisek alkották. Azokat a jobbágy származású férfiakat és utódaikat nevezték így, akiknek nemesi családból származó feleségük volt. Ezért félnemeseknek, nőnemeseknek is szokták nevezni őket. A falunak ez a rétege a XVIII. században a személyes jogi helyzete szerint kétségtelenül az állami, vármegyei és földesúri adózást teljesítő jobbágyokhoz állt közelebb, ugyanakkor a házassága és a nemesi közbirtokosságba való befogadása miatt erősen kötődött a nemességhez. Az agilisek nagy számban éltek Zala megyében, ahol négy területre koncentrálódtak. Alsóörshöz legközelebb a Káli-medencében éltek összefüggő tömbben. Természetesen ezeken a területeken kívül is éltek, így a Balaton-felvidéken Alsóörsön, Lovason és 8 3 más helységekben. Magától értetődő feltevés szerint ez a réteg úgy jött létre, hogy a ranghoz társult a vagyon, tehát az elszegényedő, mert csak a természetben kiadott leánynegyeddel rendelkező nemes leányok férjhez mentek a falu módosabb job84 bágycsaládjainak fiaihoz. Ez a feltevés egyáltalán nem igazolható az 1828. évi országos összeírás Alsóörsre vonatkozó adataival. Ekkor ugyanis egyetlen alsóörsi telkes jobbágynak sem volt nemesi származású felesége, a földdel és állatállománnyal bíró telkes jobbágyok között nem volt egyetlen agilis sem. Ezzel szemben 41 házas zsellér közül 21 agilis volt és a hazátlan zsellérek között is volt kettő, igaz, azoknak is volt háza, csak éppen nemesi funduson laktak. A nemes leányok azokhoz mentek férjhez, akiket a korábbi forrásokban árendásoknak, libertinusoknak szoktak nevezni, esetleg a telkes jobbágyok fiaihoz. Az utóbbi esetekben azonban gyanítható, hogy az ilyen jobbágy fiúk nem vitték magukkal a jobbágy gazdaságot, vagy abból a rájuk eső részt. Ezáltal Alsóörsön olyan helyzet állt elő, amelyben a kiváltságolt nemesi rend leányai a vagyon szerinti hierarchiában legalul álló zsellérekkel házasodtak össze, így a gazdasági érdekeikkel látszólag ellentétesen, irracionális módon cselekedtek. Azok a nemes leányok azonban, akik zsellérekhez mentek férjhez, csak a későbbi, polgári értékrendnek és választásnak nem megfelelő módon cselekedtek, s korántsem magától értetődő, hogy a polgári társadalom előtt, a nemesek és jobbágyok világában is rosszul döntöttek volna. Helyes döntésük mellett szóló érveket is fel lehet sorolni. 1. A nemesi szabadságnak sokkal inkább megfelelt a földesúri szolgáltatásokkal kevésbé terhelt vagy azoktól jóformán mentes árendások jogi helyzete, elsősorban azáltal, hogy a földesúri hatalomnak a földesúri tisztek által közvetített intézkedéseit nem kellett a mindennapi életükben lépten-nyomon elviselniük. Ha telkes jobbágyokhoz mentek volna férjhez, akkor életük jó részét a káptalan gazdájának, ispánjának a parancsai szerint kellett volna leélniük.