Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)
IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig
2. Nemcsak a presztízs, hanem a gazdálkodás szempontjából is óriási jelentősége volt ennek. Míg a telkes jobbágy munkaerejének tekintélyes részét minden évben lekötötte a robot, addig a zsellér, árendás, libertinus 18 vagy 12 napi robotra volt kötelezve. Munkaereje így ténylegesen felszabadult, meg tudta művelni felesége örökölt jószágát, szerezni tudott magának, ha nem volt, elsősorban szőlőt, vagy gyarapítani tudta a családi vagyont. 3. Nem hagyható figyelmen kívül a földesúr sem, aki minden valószínűség szerint szívesebben látta, ha a nemes leányok zsellérekhez mentek férjhez, mint ha a jobbágyaihoz mentek volna. A nemesi és paraszti jószág egy kézen vagy családban való keveredésétől a földesúri igazgatás egyenesen irtózott. Látni fogjuk ezt a szőlőhegyi jegyzőkönyvekben feljegyzett sok-sok földesúri rendelkezésből, de felhozhatók esetek az alsóörsi jobbágycsaládok életéből is. Szabó István jobbágy egyik leánya nemesemberhez, a másik jobbágyhoz ment férjhez. Amikor az apjuktól örökölt javakat megosztották, a fél jobbágytelek Dómján Péter jobbágyé és a feleségéé Szabó Annáé lett, és a csopaki kasznár azt javasolta, hogy még az egész irtásföldet is ők örököljék, mivel ha megosztanák, félő, hogy Szabó Judit férje, Hamar István nemes a nemesi földjeihez 8 5 csatolná azt. Hasonló eset történt Szabó Ferenc megházasodása után, aki a lakását a Fábián jussra vette, mert ott lakó leányt vett el. A földesúri tiszt megintette, hogy építse fel a lakását a káptalan fundusán. Ezt nem tette, így a sessióját házhellyel együtt Tislér Ferencnek adták. A csopaki kasznár indoklása szerint Szabó Ferenc úrbéres volt és félő, hogy kavarodás lenne abból, ha Fábián jusson lakó sessionalis földet és rétet bírna a káptalan fundusán. 6 A nemesi családokba beházasodott, a nemesi családba és a nemesi közbirtokosságba befogadott nemteleneket a környezetük nemesnek tekintette a középkorban. Az agiliseknek a középkorban és a török korban kedvező jogi helyzete a XVIII. században gyökeresen megváltozott, visszaszorították őket az adózók sorába. Ettől kezdve libertinusoknak, de egyre következetesebben agiliseknek nevezték őket. A vármegyék nem egyformán kezelték őket. Ahol sokan éltek, mint Zala megyében, ott adózásra szorították őket azon az alapon, hogy az adóterhek a személyhez és nem a fundushoz kötődtek, ezáltal az agilisek feleségük nemesi javai után is adófizetésre kötelezhetők. Az 1741. évi insurrectio után, amelyben az agilisek is részt vettek és így kettős terhet viseltek, Zala megyében évszázados, de eredménytelen küzdelmet indítottak az állami adó, a contributio alóli mentességük kivívásáért. 87 így az Alsóörsről készült Zala megyei adóösszeírásokban az agiliseket is megtaláljuk, akiket hol a jobbágyokkal vegyesen, hol külön csoportosítva írtak össze. A XVIII. század első harmadának meglehetősen képlékeny társadalmi viszonyai, az agilisek megváltozott helyzete is jól érzékelhető az alsóörsi Hetesy család történetében. Az alsóörsi nemesi famíliák közül az egyik legnépesebb a
