Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

nak, de azokon sarjút nem kaszálhatnak. Szőlőhegyük van a határban, melynek terméséből csak a dézsmatizedet adják. Az urbárium bevezetésekor, 1760-ban minden egészhelyes gazdának a ház­helyen kívül 16 hold szántóföld, melynek mindegyikében 2 pozsonyi mérő mag ment bele két nyomásra és esztendőnként hat szekér szénára való rét ada­tott. Az urbárium bevezetésétől fogva minden egészhelyes gazda négy ökrével, szekerével esztendőn át 52 napot vagy ahelyett 104 napot gyalog vagy kézi­munkával szolgált, ha pedig csak két ökrével s szekerével robotolt, akkor a szolgalatja csak gyalogrobotban számíttatott be. Se mezei, se hegybéli termésből mindekkoráig kilencedet nem adtak, hanem csak tizedet. A földesúri juss elismeréseként az 1727. esztendőbeli kontraktus szerint boraikbul a tizeden kívül esztendőnként 3 akó asztali bort adni tartoz­tak. Az urbárium bevezetése óta a földesúri juss elismeréseként zsúpszőlőt és mindenféle gyümölcsbül valamit az uraságnak adni kötelesek. Ami a többi adózást illeti, minden telkes gazda az uraság konyhájára köteles esztendőnként egy ludat, 2 csirkét és 10 tojást adni. A helységben puszta hely nincs. Valamennyien örökös jobbágyok. 74 A kilenc kérdőpont megválaszolása után összeírták a jobbágyokat, házas és hazátlan zselléreket és feljegyezték a kezükön lévő úrbéres föld (belső telek, szántó, rét) nagyságát, ezenkívül összeírták a nem úrbéres jellegű földeket: a szőlőket és az irtásföldeket. Ezután következett az osztályozás. Alsóörsöt a 2. osztályú helységek közé sorolták, ami azt jelentette, hogy egy egész jobbágy­helyhez tartoznia kellett belső telekben akkora területnek, amelybe két pozso­nyi mérő mag ment bele, ami a földek minőségétől függően 1100-1300 négy­szögöl területű kisholdnak felelt meg, szántóföldben 20 holdnak, rétben 8 ka­szás (embervágó) nagyságú területnek. Megállapították a helység jogosítvá­nyait, ami Alsóörsön az erdőhasználati (faizási) jogot jelentette, azonkívül azt, hogy a bormérés Szent Mihály-naptól Szent György-napig, tehát fél évig őket illette. Megállapították a robotnapok számát, ami egy egészhelyes jobbágynál 52 napi igásrobot, házas zselléreknél 18, hazátlan zselléreknél 12 napi kéziro­bot volt. A jobbágyok kötelesek voltak hosszúfuvart is adni évente egyszer. A pénzadót (cenzus vagy füstpénz) egységesen egy forintban állapították meg. Ugyancsak egységesen állapították meg az ajándékokat: egészhelyes gazda évente két csirkét, két kappant, 12 tojást, 1 icce vajat tartozott adni. Ekkor ve­zették be a kilencedet, de azt az alsóörsi jobbágyok nem természetben adták, hanem 8 forinttal megváltották. Kenderből, lenből is kilencedet kellett adni vagy helyette fonást, egy egészhelyesnek 6 font kendert kellett megfonni a föl­desúr kenderéből. Ezután elkészítették a helység úrbéri tabelláját, amely tartalmazta az egyes jobbágyok úrbéres földjeinek nagyságát és szolgáltatásaikat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom