Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

1745- ben 14 kereszt 2 kéve őszi, tavaszi, 5 kereszt 16 kéve árpa, zab, tönköly. 1746- ban 8 kereszt 3 kéve őszi búza és 2 kereszt 25 kéve árpa, zab.

34 Érdemes ezeket a terméseredményeket átszámolni és összehasonlítani a XVII. század végének terméseredeményeivel. 1740-ben 26 kévével számoltak egy keresztet, ekkor a tized összesen 217 kéve, ami elmarad az 1672. évi 280 és az 1692. évi 264 kévétől, amikor egy keresztet 17 kévével számoltak. A művelési ágak egyensúlya mellett igen fontos lett volna az, hogy a terméseredmények ne ingadozzanak szélsőségesen. Könnyen előfordulhatott, hogy a bevetett magnak csak a kétszerese vagy annál is kevesebb termett, és a hozam a vetőmaggal azonos volt. Ilyen helyzet többször előfordult a felsorolt káptalani * 3 5 dézsmálások idején, pl. 1738-ban és 1740-ben." A terméshozamok tekintetében a XIX. század első felében sem változott meg a helyzet, 1828-ban Alsóörsön az adózók 123 pozsonyi mérős szántóján az átlaghozam másfélszeres, s csak a jobb földeken volt kétszeres! Állattartás nélkül a falu nem tudott létezni, igavonó állatok nélkül nem tudták volna megművelni földjeiket, tejet és húst adó állatok nélkül nem tudták volna táplálni családjukat. Az állattartáshoz pedig rét és legelő kellett, emiatt korlátozták a faluhatárban az irtásokat és a szőlőtelepítéseket, hogy fenntartsák a művelés alá vett földeknek és a legelőknek az egyensúlyát. Azokon a nehéz, köves talajokon, amelyeket a Balaton-felvidéken, így Alsóörs határában is műveltek, a szántásnál mindenképpen ökrökre volt szükség. Egy arácsi nemesember 1761-ben így írta le a szántást a Balaton-felvidéki helységekben: „A föld erős, acélos, köves, négy ökör kell a szántáshoz, de jó négy ökör. A szűk mező miatt erős ökröket nem lehet tartani, ezért hat, szárazság idején nyolc ökör kell a szántáshoz. Nyolc ökröt csak az tarthat, aki a Mezőföldről, Bakonyból szénát és a szénával hasonló böcsületben tartott szalmát takaríthat. Akinek magának nyolc ökre nincs, mással kénytelen összefogni."

36 1780-ban az alsóörsiek az úrbéri kiküldöttek előtt így szóltak a szántásról: „Az szántást a' földnek erőssége miatt közönségessen négy marhával szoktuk tenni." A különféle összeírásokban ezzel szemben az maradt fenn, hogy az adózó lakosok jelentős része nem rendelkezett semmilyen igásállattal. 1730-ban az összes adózó 55, 1750-ben 33, 1758-ban 41 igásállattal rendelkezett. 1730-ban 22:29, 1750-ban 15:24, 1758-ban 18:21 az igásállattal rendelkező és nem rendelkező adózók aránya. A szántás szempontjából fontos volt az igásállatok fajtája. 1753-ban a káptalani jobbágyoknál csak két gazdaságban volt összesen hat ökör. Öt jobbágy és hat zsellér 2-3 lóval, hét jobbágy és nyolc zsellér egyetlen igásállattal sem rendelkezett. Az igavonó állatok rovatában feltüntetett állatok nagyobbik része ló. Az alsóörsi adófizetők gazdaságaiban 1778-ban és 1786-ban írták össze a leg-