Alsóörs története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 11. (Veszprém, 1996)

IV. A szatmári békétől a polgári átalakulás kezdetéig

több, összesen 68 lovat. A lovak száma ugyan fokozatosan csökkent az állami és vármegyei adóösszeírásokban, de az 1830-as években is 40 fölött volt. Ezeket az adatokat természetesen ki kell egészíteni a nemesek gazdaságaiban lévő igavonó állatokkal, hogy a falu egészére vonatkozó adatokhoz jussunk. A lótartás a nemesek gazdaságaiban annyira jelentős volt, hogy pl. 1 845-ben külön lópásztort fogadtak a nemesek.

37 Lóra szükség volt fuvarozásnál, nyomtatásnál, robotnál, a nemeseknek az insurrectió miatt is. A ló a falu elszegényedő népességének fontos kenyérkereseti forrása. A lakosság egyik része rendszeresen eljárt a Mezőföldre aratni: „...egy-két lovacskájokkal egynehányan öszveállván és magokat egy társaságban vévén, nyomtatással készítik a télrevalót...".

38 A kenyérkereset másik forrása a fuvarozás. 1814-ben egy alsóörsi jobbágynak a felsőörsiek elvették a kocsiját, ekkor elpanaszolta, hogy emiatt nem tudott robotolni az uraságnak és a vármegyének és a társaihoz hasonló módon nem tudott fuvarozással keresni. A társai fuvarozással jól kerestek, Pápáról és Somogyból a zsidóknak gabonát hordtak, 50-60 forintokat is kerestek, ő meg csak Adonyból tudott fenyőfát hozni Mórocza Lászlónak, és később el kellett adni a lovait.

39 Az adózóknál a legtöbb fejőstehenet 1778-ban írták össze, 27 db-ot, azután 1841-ig 11 és 26 db között volt a számuk. A juhok száma az adózóknál 1796-ig 20 és 54 között mozgott. Kevés gazda tartott juhokat, 1796-ban mind a 20 juhot Szabó Ferencnél írták össze. 1780 táján a közbirtokos nemesek „annyira clszaporították a juhokat", hogy a jobbágyok elől elvették a legelőt. Volt kecsketartás is a faluban, 1778-tól 1812-ig egyre emelkedő számban írtak össze kecskéket, majd hirtelen megszakad az adatsor. Ez minden bizonnyal az 1812. évi erdőzárral lehet kapcsolatban, mert az erdők zár alá vételekor rendszerint megtiltották a kecsketartást, mert az tönkretette az erdőt. Ilyen rendelkezés fennmaradt 1836-ból: „A kecskéket mint az erdőnevelést romboló és hátráltató állatokat folyó esztendő Dömötör napjáig irtsák ki, utána senki sem tarthat kecskéket."

40 A sertés és a baromfitartás jelentősége az úrbéri szolgáltatásokból és a számtalan szőlőhegyi rendelkezésből kiviláglik. Méhkasokról az adózók 1770. évi összeírásában van adat, az extraserialistáknál 25 kas volt. 4. Az adózó lakosság 1711 és 1758 között A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békével Magyarország történetében egy hosszú, az előzményekhez képest viszonylag békés fejlődés vette kezdetét, ami lehetőséget adott a veszteségek pótlására, a lakosság számban és javakban való gyarapodására. Az 1711. esztendő ennek a hosszú fejlődésnek egyszerre jelenti a kiindulópontját és a mélypontját. A Balaton-felvidéken már