Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Negyedik rész - A katolikus restaurációtól
1710: Bóhás Imre két hold irtásföldet adott el a felsöörsi határban Márkus Imrének tizenhárom forintért (azaz: 780 krajcárért)... 1718: Vejtei István két hold szántóföldet adott el a felsöörsi határban Bencsik Máténak tizenöt forinton (azaz: 900 krajcárért)... 1722: Segesdi György egy hold földet adott el hét forintért Kaszás Sándornak (hét forint = 420 krajcárral). 1729: Pecze István egy hold földet adott el Tislér Péternek hét forintért (azaz: 420 krajcárért). Az akkori pénzérték átszámítás szerint egy forint egyenlő volt 60 krajcárral (illetve 120 dénárral). így egy hold - egy „kis magyar hold" (1200 bécsi négyszögöl) - szántóföld ára a XVIII. század első felében kb. 8,5 akó (540 liter) bor árával volt egyenlő. 1727-ig a felsöörsi földibirtokosoknak semmiféle úrbéri szerződésük (úrbáriumuk) nem volt jobbágyaikkal. Elsőnek - 1727-ben - a veszprémi káptalan igyekezett szerződésben rendezni úrbéri kapcsolatait. Annak ellenére, hogy Felsőörsön a káptalannak továbbra sem volt allodiális (majorsági) birtoka, elsősorban a munkajáradék (a robot) emelkedett. Ugyanis a közeli jutási majorság földjeit a káptalani birtokokon élö jobbágyok művelték meg - szántástól a behordásig - robotban. A káptalan a szerződésben úgy kívánta, hogy a robot napkeltétől napnyugtáig tartson. A jutási majorsági földek megművelésén kívül robotban kellett elvégezni a felsöörsi káptalani jobbágyoknak az uraság mindenféle fuvarozását is. Az évi robotot évi 52 (heti egy) napban szabták meg, ha a jobbágy igásállatokkal ment dolgozni; évi 104 (heti két) nap volt a gyalog- vagy kézi robot. Az évi robotot meg lehetett váltani 16 forinton. A terményjáradék nem változott 1727-ben. A földesúri termény-kilencedet csak a szőlő után kellett leadni, más termény után nem. A szerződés szerint azonban a jobbágyok megígérték, ha netán szükség lenne a más termékek kilencedére, azt is leadják. Az egyházi tizedeket - továbbra is - a felsöörsi prépostság szedette be, még a káptalani jobbágyoknál is. Az ún. ajándékok (culinaria, munera) megmaradtak a korábbiak szerint: Minden jobbágycsalád adott évente egy vágni való sertést (vagy helyette 5 forintot), egy ludat, egy pár csirkét, tíz tojást, egy pint (kb. 2,5 liter) vajat, néhány zsup szőlőt és gyümölcsöt, s ún. asztali borral (vinum mensale) kellett ellátniuk a káptalani urak asztalát. A föld nélküli zselléreknek családonként egy-egy csirkét kellett adniuk évente. A káptalani birtokon minden jobbágy továbbra is „örökös" jobbágy maradt, tilos volt számukra az uradalomból való elköltözés (még házasodás esetén is!), s az uradalom úriszéke volt a kizárólagos joghatósága. A zsellérek viszont továbbra is szabadmenetelűek voltak. A Felsőörsön lévő másik két fóldesuraságnál - a prépostság és az Ányos-család (Ányos Ferenc) birtokain - azonban (1767-ig) semmiféle úrbéri szerződés nem volt az uraság és jobbágyai között. Az 1767 novemberi úrbáriális felmérés során (lásd: 227. sz. jegyzetet) a két birtok jobbágyai egyértelműen azt vallották, hogy „...minden adózásuk csak az bé vett Szokás szerént vettetődtek, mely Szokás minthogy gyakran változott, annak bizonyos eredetirül nem igen emlékeznek!" Munkajáradék - a robot - sem volt megszabott: „...úgy szintén az robotnak dolgában semmi módgyam regulája, s száma mind eddig nem volt, hanem ki többet, ki kevesebbet (: az
