Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

bér fejében jobbágyainak adta ki. Allodiális (majorsági) földet Felsőörsön nem tartottak meg. Veszprém körzetében csak Jutáson volt majorsági föld, ahová a felsöörsi káptalani jobbágyoknak is el kellett járni úrdolgára, robotra. A munkajáradék - a robot (szántás, vetés, kaszálás, aratás) azonban nem volt sok. Miután - 1727-ig - semmiféle úrbéri szerződés (urbárium) nem volt, a felsöörsi káptalalni jobbágyok (akárcsak a környező falvak káptalani jobbágyai is) azt végezték robotban, amit rájuk róttak (,,...quae ipsis injungitur...") A kötelező robot zöme fuvarozásból állott: az alsó- és felsöörsi káptalani jobbágyok elsősorban tűzifát és a környező birtokokon leadott bortizedet szállították a káptalan székhelyére: a veszprémi várba. Hasonló volt a helyzet a terményjáradékok terén is. Mivel a káptalan csak saját szükségletére (konyhájára) szedte be a terményjáradékokat, általában csak az egyháznak járó terménytizedeket szedték be, a földesúri jogon beszedhető termény kilencedek beszedésétől eltekintettek. Pénzjáradékot is csak egy falu - Nagypécsely - fizetett. A többi húsz káptalani birtok (köztük a felsöörsi is) — 1727-ig - összesen 425 forintot fizetett. Ez egy birtokra nézve alig 20 forintot jelentett. A veszprémi káptalan a művelhető földeket kiosztotta a jobbágyoknak. Gyakorlatilag mindenki annyi földet vett igénybe, amennyit akart, illetve amennyit a birtokában levő igásállatokkal (ökrökkel) meg tudott művelni. Ezért figyelhető meg, hogy nagyjából azonos szántót műveltek meg a felsöörsi jobbágyok. Zsellérsorban - föld nélkül - csak azok maradtak, akiknek igásállatai nem voltak. A majorsági gazdálkodás kiterjesztését gátolta - egyrészt - a jobbágyok gyér igásállat állománya. (Lásd: az 1696. évi összeírást!) A fő ok azonban az volt, hogy a majorsági birtok terményeinek - az állandó pénzhiány és a naturális gazdálkodás miatt - nem volt piaca. Az 1720. évi országos összeírás Felsőörsre vonatkozó részében is feljegyezték: „...Res suas vénales distrahere quidem possunt sed laboriose...": - azaz: az értékesítési nehézségek miatt itt is a cserekereskedelem volt az uralkodó. Zala vármegyére még az 1730-as években ez volt jellemző. Mint Bél Mátyás írta: „...Egyébként e dús vidék lakosságának boldogtalan sorsára vet szomorú fényt, hogy mindazokat a terményeket, melyeket mezőgazdasági munkával itt előállítanak, sehol sem tudják pénzre átváltani. Ez pedig ... nem ritkán oly mértékben elkedvetleníti a termelőket, hogy alig foglalkoznak többet a földműveléssel, mint amennyi elég arra, hogy életüket éppen hogy eltengessék, az adót kifizessék és a katonákat táplálják: és ez a fő oka annak a szegénységnek, amely a falusi földművelő népségre ránehezedik." A mezőgazdasági termékeknek nem volt ára. A sokat emlegetett 1720. évi országos összeírásban olvasható, hogy Felsőörsön egy akó (54,3 liter) bor ára: 48 krajcár volt. Viszonyítási alapul álljon itt néhány felsöörsi földár (ezek zömében a jobbágyok közt szabad adásvétel tárgyát képező irtásfóldekre vonatkoztak): 1708: a veszprémi Keresztes Péter a felsöörsi Tálos Mihálynak és fiának Gergelynek két hold földet adott el tíz forintért (azaz: 600 krajcárért)...