Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén
A török háborúk végén a felsöörsi szőlők adásvétele igen gyakorivá vált. A veszprémi káptalan - mint hiteles hely - volt a szerződések színhelye, s az itt vezetett jegyzőkönyv számos adásvételt örökített meg. Az 1691. évben például Virágh Sámuel és István eladták felsöörsi szőleljüket Godos Mártonnak. Ezt követően - 1695-ben - a jobbágyi rendben lévő felsöörsi Lőrincze István az ugyancsak jobbágyi sorban élő felsöörsi Lipót Mihálynak adta el felsöörsi szőlejét; 1696-ban Girisich Márton veszprémi várkatona eladta szőlejét Felsőörsön Keresztes Péternek. A következő években: 1697-ben Szalay János jobbágy adta el felsöörsi szőlejét az ugyancsak jobbágy Fülöp Jánosnak, majd 1699-ben Szentgyörgyi Péter adta el szőlejét (az ugyancsak ismeretleni rendi állapotú) Böjtös Istvánnak. A részletek valamennyi adásvétel esetében ismeretlenek. A Magyar Kamara - 1700. december 24-re - egy újabb nagy összeírást fejezett be, melynek Zala vármegyére kiterjedő munkálatait Vizkeleti József szolgabíró vezette. A Felsőörsröl készített összeírás szerint a faluban három nemesi telek volt. Megnevezésük azonban ismeretlen. Volt még a faluban 12 lakott és 4 lakatlan pusztatelek. Az összeírás sem a prépostsági, sem a veszprémi káptalani birtokokról nem tett említést. Mindössze két világi földesuraságról írt: az Ányos-családé (Ányos György és Péter tulajdonában) volt örökjogon négy lakott jobbágytelek. Babocsay Pál - az Ányos-családtól zálogban bírt - nyolc lakott és négy puszta jobbágytelket. A két földesúri család úrbérbe - telkenként - csak két-két akó (110-110 liter) bort követeltjobbágyaitól, semmi mást. A falu határában 80 hold szántóföld, 40 kaszás rét és 450 kapás szőlő volt. Volt még egy kicsiny és rossz minőségű erdő, melyből legfeljebb csak tűzifát lehetett kitermelni. A falunak volt még egy kis vízimalma és egy mészárszéke, melyeknek évi adóját 3 forintban számolták. A jobbágyokon (12 család) kívül a községben éltek még birtoktalan armalista nemesek is (pontos számukat nem nevezte meg az összeírás). A teljes lakosság kálvinista vallású volt. A hódoltság korában Székesfehérvárhoz tartoztak: török földesuruk egy Sánta nevű bég volt. Fizettek minden hold szőlő után 30 krajcár adót, s a szultánnak minden fő után 6-6 krajcár fejadót. A keresztény földesuraknak telkenként 2-2 akó bort fizettek, s robotolni voltak kötelesek. 188 1701-ben már beomlással fenyegetett a régi prépostsági templom. Ezért a református gyülekezet kiköltözött onnan, üresen hagyták, s a templommal szembeni régi préposti kúriában - az akkori lelkészi lakban - az egyik nagyobb helyiséget alakították át imaházzá. A felsöörsi katolikusokat - alig néhány embert! - a közeli pórfajszi római katolikus plébános gondozta. 89 1701. november 9-én nagyfontosságú rendeletet írt alá Habsburg I. Lipót császár-király: megszüntette mint végvárat a közeli Tihany és Veszprém várait. Az elkövetkezett nehéz időkben - 1703-tól 1722-ig - gróf Batthyány II. Ádám kegyúr jóvoltából Rumerskirchen János Kristóf kapta meg a felsöörsi préposti méltóságot. Ez a breszlaui kanonok soha életében még Magyarországra sem jött! 190
