Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

Felsőörs község pecsétje. 1691 (Koncz Pál grafikája), Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum sült Habsburg birodalmi (osztrák, cseh, magyar), a német birodalmi és a lengyel király hadaktól. A török csapatok fejvesztett gyorsasággal vonultak vissza Esztergom, Buda és Székesfehérvár vonalára. Szeptember 24re Veszprém várában már újra Babocsay Ferenc volt a parancsnok. Az 1683 késő őszén meginduló ellentámadás fokozatosan bontakozott ki: 1687 novemberére a legközelebbi török vár — Palota (Várpalota) - őrsége is megadta magát, majd 1688 májusára Usztolni Belgirad (Székesfehérvár) török őrsége is kapitulált. 1687-1688-ra a török hadsereg elvonult a Dunántúlról (csak Szigetvár török katonasága dacolt az ostromzárral 1689. január 26-ig, illetve Kanizsa török őrsége tartotta vitézül a várat 1690. április 13-ig). Magyarország déli határvidékén azonban 1699-ig elhúzódtak a harcok. Még javában dúlt a háború, mikor 1689-ben - a Győr várában élő Dvornikovich Mihály leköszönt a felsőörsi préposti méltóságról. A Batthyány kegyúri család - 1690-ben - Böytös István somorjai plébánost, a szent teológiai tudományok doktorát nevezte ki préposttá, aki - hasonlóan elődeihez - nem jött Felsőörsre.

182 A háborús események távoztával rövidesen helyre állt a rend a faluban, újra földek-szőlők adásvétele volt a legnagyobb gond. Álljon itt például egy hagyatéki levél, amely szép magyar nyelvezete és a benne foglalt személy- és helynevek miatt is érdemes a megőrzésre: „...In Anno Domini 1691. die 24"

a Juny. Én néhai Gombos Mihálynak meghagyott Özvedgye Tork Panna adom és vallom emlékezetül ezen levelembe rendiben, az kiket illet, hogy én eltagadhatatlan nagy szükségimtül viseltetvén adtam el örök áron egy hold szántóföldet, az mellyet igen nagy és sűrúből Írottunk ödvözült Árvámmal tellyes áron egy Forinton Bencsik Istvánnak, feleségének, gyermekének megmásolhatatlan képpen; az mely vagyon itt Zala Vármegyében Fölső Eörshöz tartozó határban, fölső pe-