Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

szei-kútnak mellett fblszélrül és alszélre dűlő föld az Weszprémi útra kijá­ró földek, napnyugatra útra való dűlök határolnak (sic!). Magamra vállal­ván ezen föld dolgát, valamely Impetitorok (az ügy ellen támadók - Szer­ző) ellen tartozom megoltalmazni Bencsik István Uramat, feleségét, gyer­mekét, letteket leendőket (sic!) ezen Irtás földben, mert nagy és sűrűből ir­tottuk ki, ezért az alku volt akkori Földes Úr (...) Bírója Bencsik Gergel Nemes Káptalan Urak Jobbágya, Szalaj János Nemes Személy, Weszpré­mi Phülöp János előtt, és akkori Schola Mester Péter László előtt, ezért ezen dolognak erősségére, és elhivésére, én Gombos Mihály megmaradott Özvedgye Tork Panna magam kezem kereszt vonyásommal meg erősítet­tem, Idem qui supra Tork Panna X. Coram me Georgio Bencsik S. Coram me Joanne Szalaj X. Coram me Joanne Fhülöp X. Coram me Petro literato de Szent Gál, Ludi Magistro .m.p." 183 Miután a háború már messze távolodott a Balaton vidékétől, a Magyar Kamara - 1696-ban - nagyarányú összeírást rendelt el, amely Felsőörsöt („Possessio Fölső Eörs") is érintette. 184 Az összeírás megállapította, hogy Felsőörs több földesúr birtokában van. A faluban tizenhárom jobbágy élt: Vargha Péter, Tallós Mihály, Kis János, Pécseli István, Örsi János, Szálai István, Németh István, Szálai György, Kovács György, Szálai János, László György, Lőrincz István, Fü­lei György. Az igás állatok hiánya miatt a határnak csak egy részét tudták megmű­velni. Ezért csak 76 hold szántóföldjük volt, melybe 168 pozsonyi mérő magot vetnek. (Egy pozsonyi mérő = 62,39 liter). Tizenkét jobbágynak együttesen volt négy szőleje 121 kapásnyi mennyiségben (egy kapás = 750-1200 négyzetméter), amelyen évente 158 akó bor terem. (Egy akó = 54,3 liter; azaz 8659 liter). A zsellérek száma: négy család - Csapó István, Bacsó János, Rózsa János, Szabó Gergely. Ezeknek földjük nincs, viszont házuk és szőlejük volt. Összesen 28 kapásnyi szőlejükben termett bort a fentebb felsorolt jobbágyok 158 akó bortermésébe számították be. Az ösz­szeírás szerint Felsőörsön három nemesi család élt. Ezek névszerinti ösz­szeírása hiányzik. A nemesi családok közvetlen birtokában („úri birtoká­ban") tizenkét kapásnyi szőlőt írtak össze, melyen évente 12 akó (650 li­ter) bort termeltek a jobbágyok robotban. A legtöbb felsöörsi szőlővel az ,,extrenus"-ok - azaz: más községekben lakók - rendelkeztek. Összesen 115 más községben lakó bérelt a földbirto­kosoktól összesen 468 kapás szőlőt, ahol évente összesen 441 akó (2443 li­ter) bor termett. A felsöörsi jobbágyok - az országos szokásnak megfelelően - az elsősor­ban irtásföldeken telepített szőlőkkel és szántóföldekkel szabadon rendel­keztek, és azokat minden megkötöttség nélkül adhatták-vehették még egymás között is. Ezeket az irtásföldeket még ekkor nem sorolták és tago­sították be az úrbéres telkekbe. A fellsőörsi jobbágyok közül a legtöbbet szerepelt adásvételi ügyekben Bencsik István (akinek utódai még 1767­ben is mint kivételezett szabadmenetelű jobbágyok voltak az Anyos-Talli­án birtokon). Az 1691. június 24-i vásárlása után (lásd: Gombos Mihályné Tork Panna adásvételi szerződését), 1697. április 26-án újabb földvásárlá­si ügyben találkozunk Bencsik István nevével. Egy „Extremis" - a Zsám-

Next

/
Oldalképek
Tartalom