Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén
Bottiány (Batthyány) Uram Őnagysága jobbágyainak, Segesdy György házátúl vittek el: ezüsttallér 12, arany 3, aprópénz (ti. dénár — Szerző) 4, új nyereg egy, egy hosszú puska, egy kepe..." 162 Lippthay György veszprémi püspök brutális erejű beavatkozása után évekre elnyugodtak a kedélyek Felsőörsön. A következő esztendőkből kizárólag - békés - adásvételi ügyekről és végrendelkezésekről maradtak fenn írásos emlékek. Ezek elsősorban a bennük szereplő családnevek - felsöörsi nemesek és parasztok nevei és a helynevek, dűlőnevek miatt értékesek és megőrzésre érdemesek. 1636. március 25-én Zárka Lukács Zala vármegye egyik főszolgabírája becsülevelet (azaz: valamiféle büntető vagy polgári perhez szükséges vagyonértéklő összeállítást) állított ki Mórocza Imre - alsóörsi nemes - felsöörsi szőlejéről. Ez a szőlő „...fekszik Szököry helyben..." (Minden valószínűség a felsöörsi és almádi határban fekvő Szökcsér nevű szőlőhegyről volt szó). Szomszédjai „...mely szőlőt bírta a Veszprémben lakozó Kalmár Mátyás, ezt böcsültük meg 25 magyar forintra (egy magyar forint = 75 krajcár vagy 150 dénár, azaz: 3750 dénár - Szerző), az melynek böcsüjét letette Mórocza Imre és fölvette Kalmár Mátyás..." Ugyanezen évben - 1636-ban - vitézlő Szabó János özvegye, Magdolna asszony megjelent a veszprémi káptalan előtt, mert szükségtől kényszerítve bizonyos felsöörsi szőlejét 25 magyar forintokért (1 magyar forint = 150 dénárral) Szabó Istvánnak elzálogosítja. Szomszédai: keletről Végh Márton, délről Lőrincze Imre, nyugatról Pap Benedek, északról Halos Ferenc. Ugyanezen, 1636. esztendőben Szél Imre, a veszprémi végházban szolgáló tizedes végrendeletet téve, a felsöörsi Hágógyepen lévő 3 holdas szőlejét (szomszédok: felszélről Urdy György, nyugatról Csapó Imre, keletről Kovács István) az alábbiak szerint osztotta fel: 2 holdat Szél Marci nevű fiának, a Kovács István mellett lévő szőlőt feleségének hagyta úgy, hogy annak halála után nénjére: Szél Annára (Olasz Jakabnéra) szálljon, akit viszont arra kötelezett, hogy az örökség átvételekor 18 forintot fizessen fiának, Szél Marcinak. 1636-ban Fajszi Ányos János földesúr egy nemesi jogú telket Íratott Lőrincze János nevére. Á hírre Fölső Balázs és Litterátus Farkas (mint Fölső Katalin férje) tiltakoztak a veszprémi káptalan előtt Lőrincze János megnemesítése ellen, mert az a jobbágyi terheinek felmentésével járna! 163 1637. február 12-én Polgár Zsófia nehéz betegségbe esvén, könyörgött a veszprémi káptalannak, hogy végrendelet tételére küldjenek ki hozzá tanúkat. Miután ezek megérkeztek, Polgár Zsófia - lelkét az Úrnak, testét a földnek hagyván - felsöörsi szőlejét (szomszédai: keletről Szálai János, délről Tislér István árvái, nyugatról Tóth Márton, északról alsóörsi Varga Péter szőlői) férjének, Gerencsér Gergelynek adta. Ezenkívül még egy hold földet, valalmint minden ingó- és ingatlan vagyonát ugyancsak férjére testálta. 164 1638-ban Sobry Márton prépost önként leköszönt tisztéről. A kegyúr ezt tudomásul vette, majd 1639 Böjtmás-havának 26. napján - az időközben a református hitvallásról a római katolikus hitre visszatért, s ezért a római szent birodalom grófjává kinevezett Batthyány Ádám - Lóny Mihályt, a
