Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén
győri káptalan kanonokját nevezte ki felsöörsi préposttá. Mint érdekesség megjegyezhető, hogy Lóny korábban református prédikátor volt, s csak urának Batthyány Ádámnak katolizációjával tért ő is vissza a római egyházhoz. Közel 33 évi nyugalom után - 1639. szeptember 27-én - újra török portyázó lovascsapatok jelentek meg a Balaton északi partvidékén. A nap folyamán Komornik István - gróf Batthyány Ádám Veszprém körüli birtokainak tiszttartója és Szalay János veszprémi olvasókanonok Csopak faluban tartózkodott. Másnap - „bizonyos török hírt hallván!" - sietve a veszprémi várba mentek. A török veszedelem híre gyorsan elmúlt, s a napok továbbra is békességgel teltek. Még ezen év - 1639. november 5-én (Szent Imre ünnepének napján) - Fajszi Ányos Péter a veszprémi káptalan előtt megerősítette atyjának, Fajszi Ányos János béri kapitánynak egy korábbi felsöörsi adásvételi szerződését. Ányos János ugyanis eladta azt a jobbágytelkét, melyben néhai nemes Lőrincze János lakott. Szomszédai: délről Tarsol Márton, özvegy Kutasi Mihályné, született Oroszthoronyi Zsuzsanna jobbágya; északról Molnár György, Ladányi Ferencné jobbágyának telkei. Fajszi Ányos János a fent írt felsöörsi jobbágytelket minden tartozékával együtt 300 császári tallérért eladta a fent nevezett Lőrincze Jánosnak és nejének: Leodi Veronikának. • Lóny Mihály felsöörsi prépost - bár soha nem lakott Felsőörsön - 1643ban pert indított két jobbágy ellen, mert azok nem voltak hajlandók a bortizedet leadni: Szalay János az 1641-42. évről két-két akóval (egy akó = 54,3 liter), Kis Péter pedig még az 1640-1641. évből ugyancsak két-két akónyi bortizedét nem akarta leadni a prépost megbízottjának. A per részletei ismeretlenek. 166 1645-ben Lóny Mihály prépost távozott méltóságából, s a kegyúr, Batthyány Ádám gróf korábbi udvari papját: Berdóczy Györgyöt nevezte ki felsöörsi préposttá. Huszonhét évig, 1672-ig töltötte be méltóságát. Egyházi tevékenysége alig volt az ekkor teljesen református faluban. Minden idejét és energiáját felsöörsi javaiért - elsősorban a bortizedért - vívott meddő küzdelme emésztette fel. Rövidesen - 1649. szeptember 8-án - egyezségre lépett a veszprémi káptalannal. Megegyeztek, hogy a felsöörsi határban szőlőt művelő káptalani jobbágyok a prépostnak, a káptalani szőlőkben dolgozó préposti jobbágyok viszont a káptalannak fizetik bortizedeiket. A legtöbb gondot azok a Berkenyemái és Fenyőfő nevű prépostsági földek okozták, melyeken közel 300 esztendeje - 1347-ben - engedélyezte az akkori prépost a szőlők telepítését. A hajdani szerződésről a birtokosok már régen megfeledkeztek, s a prépostságnak semmiféle jogát nem voltak hajlandók elismerni. 167 Míg a prépost jogaiért viaskodott, Felsőörsön tovább folytak a szőlőtelepítések és a szőlők adásvételi ügyletei. Az új prépost beavatásának évében - 1645. november 25-én (Szent Katalin szűz és vértanú ünnepén) - a veszprémi káptalan, mint hiteleshely előtt megjelentek a néhai nemes Farkas Balázs leányai: Ilona, Erzsébet és Margit, s bejelentették, hogy a felsöörsi határban levő két holdnyi — szőlővé átalakítható - erdejüket 13 magyar forintért eladták vitézlő Tési Pálnak. Szomszédok: Keletről Tálos Gergely szőleje; délen-nyugaton—északon a Cseralja (Cheralya) nevű erdő a szomszédság.
