Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

tárához tartozó - Pesze falu már nem szerepelt a Veszprém vármegyei dicális összeírásban. Semmit nem tudunk róla, talán az 1529. évi török hadjárat során pusztult el. Templomának - a Szent Kozma és Dámján tiszteletére szentelt egyháznak — romjai még a múlt század közepén is álltak a Veszprémből Felsöörsre vezető (hajdanában „kőhordó útnak" nevezett) országút és a mai Köveskút-puszta közötti szántóföldeken. Öt évvel később, 1532 nyarán újra támadtak a török hadak, de rövidesen elvonultak az országból, s folytatódott a két király híveinek kegyetlen belső háborúja. Ennek ellenére, 1534-re Felsőörsre is visszaszállingóztak a régi földesurak. A veszprémi püspök és a Habsburg király kegyeltjét: Chóron Andrást azonban már nem lehetett kitessékelni Felsőörsről. Az 1534. évi „dicális conscriptio" (állami adóösszeírás) szerint („Felseewrs" faluban) Chóron Andrásnak 13 adófizetésre képes és 15 szegény, elpusztult telke volt. A visszatérő veszprémi káptalannak azonban csak három adófizetésre képes jobbágytelkét számolták össze a ,,dicator"-ok. Megjelent egy új - eddig ismeretlen - név is a földbirtokosok között. Osztó Mihály (Michaelis Ozto), aki két adózásra képes jobbágytelekkel rendelkezett. Új birtokos volt a „veszprémi őrség" („...custodis Wesprim..."), a veszprémi vár katonasága, amely egy adózásra képes paraszti portát uralt.

121 A következő évre, 1535-re újra betöltötték a felsöörsi préposti tisztet: Zepsy Bálint veszprémi kanonokkal. Már ebben az évben megismétlődött az, ami 1518-ban Statileo János préposttal megesett. A felsöörsi szőlőbirtokos jobbágyok (összesen legfeljebb öt ilyen család lehetett) megtagadták neki a tizedfizetést. Ök is arra hivatkoztak, hogy ezeket a szőlőket nemesemberektől vásárolták, melyek után azok soha nem fizettek tizedet az egyháznak. A prépost panaszára Habsburg I. Ferdinánd király Pethry Miklós veszprémi püspöki helynököt utasította, hogy tegyen rendet ebben az ügyben. A királyi rendelkezés hangsúlyozta, hogy a tized alóli mentesség a nemeseket illette, de nem az általuk birtokolt földet (szőlőt). Ezért a nem nemesi rendben való jobbágyok kötelesek tizedet fizetni.

122 Az 1534 novemberében Tihany körül dúló harcok megbolygatták a lakosságot Felsőörsön is. Ugyanis az 1536. évi dicális összeírás az eddigi legsiralmasabb képet mutatta. Eltűnt a birtokosok közül Chóron András és a veszprémi káptalan, s csak a prépostság három, a béli apátság egy és a veszprémi vár egy adófizetésre képes jobbágyportáját írták össze. A két király hívei között dúló belháború az 1537-1538. évekre érte el tetőfokát. A Szapolyai I. János király pártján álló Enyingi Török Bálint csapatai 1537 nyarától Veszprém körzetét pusztították és támadásokat intéztek Veszprém vára ellen. A Habsburg-párti csapatok 1537 október közepére Pápára szorították vissza a Szapolyai párti hadakat. Egy évre rá - 1538 októberére - a Szapolyai-párti Török Bálint támadott, s a harcok újra fellángoltak Veszprém vára körül. Ekkor írta a veszprémi káptalan Habsburg I. Ferdinánd királynak, hogy a harcok következtében Veszprém várának környéke 10 mérföldnyire szinte teljesen elnéptelenedett.

124 1539. évre valamelyest elcsendesedtek a harcok Veszprém környékén, s Felsőörsön is megnyugodott az élet. Ebben az évben, 1539-ben Zepsy Bálint felsöörsi prépost - Kechety Márton veszprémi püspök engedélyével -