Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Harmadik rész - A török hódoltság peremvidékén

a felsöörsi határban három tagban lévő szőlejét: úgymint a Szömörcsös („Zemerches") dűlőben levő „Háromszögű" nevű másfél jugerumos, a Kis­hegyalja nevű dűlőben fekvő 2,5 jugerumos és a Cseri-dűlőben lévő két ju­gerumos szőlejét - mivel ezek megművelése a szétszórtságuk miatt drága volt - elcserélte a Barabont-testvérek - úgymint Bálint, Mihály és Kele­men — Hágógyep dűlőben egy darabban fekvő hat jugerumos (kb. 9 k. hol­das) szőlejére. A Barabont-testvérek is jóljártak, mert ők meg osztozkodni kívántak egy tagban lévő szőlejükön. 1 1541 nyarától bekövetkezett az ország végső tragédiája: a 15 évig tartó belháborúban legyengült Magyarország ellen megindult a török hadsereg nagy támadása. A török hatalom Budáig ékelődött az ország testébe. Az 1542. esztendő még viszonylagos békében telt el a Balaton-vidéken. Ezt tükrözi az 1542. évi dicális-összeírás. Felsőörsön (Felsew Ewrs) összesen 12 adófizetésre képes paraszti telket (portát) és 18 adófizetésre képtelen szegény paraszti telket (postát) írtak össze a „dicator"-ok, az alábbi - föl­desurak szerinti - megoszlásban: 126 veszprémi káptalan 3 adófizető és 6 szegény telek; Paksi János (veszprémi várkapitány) 1 adófizető és 1 szegény telek; veszprémi püspök 2 adófizető és 5 szegény telek; Chóron András 2 adófizető és 2 szegény telek; Gyulaffy István 2 adófizető és 4 szegény telek; Ányos Boldizsár 2 adófizető és 0 szegény telek. Felső- és Alsóörsön nem volt a prépostságnak birtoka; csak a közeli Fájsz faluban volt egy szegény portája. A vészes 1543. évben - amikor a török hadsereg véglegesen megszállta a Balaton teljes déli partvidékét és Székesfehérvárt - Gönczy Bertalant nevezték ki felsöörsi préposttá. Gönczy korábban Szalaházy Tamás, majd pedig Kechety Márton veszprémi püspök udvarmestere volt. Mivel Ke­chety ragaszkodott szolgálatához, mint felsöörsi prépost - továbbra is a veszprémi várban maradt meg a püspök udvarmesterének. 128 Székesfehérvár elfoglalása után - 1543 őszétől 1689-ig - vége szakadt a nyugalomnak a Balaton vidékén. Az állandó török portyázások miatt min­denki menekült - a Rába mögé, az ország nyugati részébe. Ezt a helyzetet tükrözi az 1545. évi dicális összeírás is. Felsőörsön két lakott telek ma­radt: a prépostnak volt egy, és Ányos Boldizsárnak is volt egy adófizetésre képes jobbágytelke. Mindenki elfuthatott, mert szegény telek sem volt. 129 1547-ben meghalt Gönczy Bertalan örsi prépost. Ezt követően - ugyan­csak még 1547-ben - a kegyúr: Batthyány I. Ferenc egy Barthus nevű sze­mélyt javasolt a préposti tisztre, amit Kechety Márton veszprémi püspök is elfogadott, sőt kanonokká is kinevezte. Habsburg I. Ferdinánd király azonban — főkegyúri jogaira való hivatkozással — magának követelte a ki­nevezés jogát. Miután a püspök a kinevezést visszavonta, Batthyány I. Fe­renc új javaslatot tett: Paksy János veszprémi várkapitány fiát (akinek nevét nem ismerjük) nevezte ki préposttá. Ez ellen viszont Kechety püs­pök tiltakozott, bár Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány is Paksy János fiát támogatta. A vitát végleg elmérgesítette, hogy Paksy János kapitány - még mielőtt lezárult volna a vita - fia javára erőszakkal elfoglalta a fel­söörsi prépostságot, s elrabolta a meghalt Gönczy Bertalan magánvagyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom