Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig
5. FEJEZET AZ ÖRSI ÉS A KŐVÁGÓÖRSI (MAJD BATTHYÁNY) CSALÁDOK SZÉTVÁLÁSA Az 1380-as évektől kezdve a gazdagabb Myske-ág - az Örsi család - maradt Felsőörsön. Ok birtokolták az ősi családi fészket: a Horh dombon álló kőpalotát. Egyúttal az Örsi-családé maradt a felsöörsi és peszei birtokok zöme is. A szegényebb Kővágóörsi család egyetlen tagja: Kővágóörsi Miklós fia „kis" György már nem tudott egzisztenciát teremteni az ősi családi birtokon, s ezért szolgálatot vállalt egyes nagyurak udvarában. Kezdetben a veszprémi püspöknél szolgált: 1389-ben a veszprémi vár castellánusaként (várnagyaként) emlegették. 85 Néhány esztendő elmúltával már Kanizsai János esztergomi érsek szolgálatában tevékenykedett, mint az esztergomi vár castellánusa (várnagya). Talán nagybátyja - édesapjának testvére: Mihály fia Egyed székesfehérvári kanonok — is egyengette útját, s hozta össze Fejér vármegyei nemesekkel, nemesi családokkal. Rövidesen bekövetkező házassága is Fejér vármegyéhez kötötte. Mint esztergomi várnagy - 1392-ben - feleségül vette János battyányi (ma: Szabadbattyán Fejér vármegyében) nemesember Kata nevű leányát. Apósa rövidesen bekövetkezett halála után Kővágóörsi Kis György - új birtokai után - felvette a Batthyányi György nevet, s ezzel megalapítójává vált a magyar történelemben oly nagyhírű Batthyány-családnak. Két fia és egy leánya született: László, Albert és Orsolya. Hűbérura - Kanizsai János esztergomi érsek jóvoltából - Batthyány György bejáratossá vált Luxemburgi Zsigmond magyar király budai udvarába is. A házasságát követő 1393. esztendőben Zsigmond király pallosjogot adományozott Batthyány Györgynek, mivel birtokai körül a tolvajok és rablók felettébb elszaporodtak. Jogában állt, hogy - örsi, lepsényi, patai, látrányi és benyki - birtokain a tisztjei által elfogadott tolvajokat, rablókat és más gonosztevőket elítélhesse, kínoztathassa, lefejeztethesse, felakasztathassa. Az akasztófákat és egyéb kínzóeszközöket birtokai területén felállíthattatta. 86 1396 őszén és telén főúri lázadás tört ki Zsigmond király ellen - Csáktornyai Lackfi István volt nádor vezetésével - „nápolyi" Anjou László trónraemelése érdekében. Batthyány György hűbérura - Kanizsai János esztergomi érsek - hűséges maradt Zsigmond királyhoz, s mikor a lázadók ostrom alá vették Esztergom várát, Batthyány György várnagy - fegyvereseivel - bátran és hűségesen megvédte a reá bízott erősséget. Zsigmond király nem maradt hálátlan: 1397-ben három - a lázadoktól elkobzott faluval jutalmazta meg Batthyány Györgyöt. Míg az ősi család Kővágóörsi-ága megkezdte egyre magasabbra ívelő pályafutását, az Örsi-család továbbra is Felsőörsön élt. Annak ellenére, hogy a Kővágóörsi-Batthyány család elköltözött ősi birtokáról, Felsöörsről, a Mária Magdolna egyház kegyúri jogaiban továbbra is osztozott az Örsi-ággal, s nem mondott le több örsi birtokrészéről sem, s fenntartotta jogát arra vonatkozólag, hogy beleszóljon a közös családi ügyekbe.