Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Második rész - A honfoglalástól a mohácsi vészig
vitte tovább. Minden valószínűség szerint súlyos veszteségei voltak a parasztságnak is. A munkaerő megfogyatkozása miatt - és ez országos jelenség volt! - a földesurak nagy kedvezményekkel csábították birtokaikra a földműveseket, akiknek ebben az időben még szabadköltözködési joguk volt. Egy ilyen esettel találkozunk 1350. április 23-án. Kővágóörsi Mihály fia Miklós és unokatestvére: Örsi Miske fia Pál örsi nemesek („...nobiles de Vrs...") közölték a veszprémi káptalannal - mint hiteleshellyel -, hogy szőlőtelepítésre bérbe adták örsi birtokukon lévő Szemercésmál-hegyet egészen a Borzlyuknak nevezett kis hegyig. A szőlőtelepítésre bárkinek engedélyt adtak. A telepítés fejében nyolc évig semmiféle adót vagy bért nem kértek. Azonban nyolc év elteltével minden jugerum szőlő után öt csöbör (kb. 212,5 liter) bort, egy kappant, két kalácsot és egy mérték (54,3 liter) zabot kértek hegyvám („tributi montis") fejében. Az oklevél felsorolta azoknak a nevét, akik szőlőt telepítettek az említett hegyen (melynek pontos helyét azonosítani nem lehet): István fia Tamás, István fia Bálint, Pál fia István, Gáli Domonkos (Dominico Gallico), Pál fia Egyed, Vörös Péter (Petro rufo), Dámján fia Benedek, Tamás fia Miklós, Benedek fia Demeter, Kilian fia György, Bazarábnak nevezett Péter (Petro dicto Bazarab), Kasas fia Jakab, valalmint a „sánta" Domokos (Dominico claudo). 75 A pusztító pestis-járvánnyal függött össze, hogy 1351 november-decemberben a Budán megtartott országgyűlés 6. pontja kötelezően előírta, hogy minden egyházi és világi földesúr köteles parasztjainak (jobbágyainak) gabona- és borterméséből kilencedet beszedni. Eddig csak a prépost szedte be az egyháznak járó terméstizedeket (decimát). Hogy a prépost a saját birtokában lévő jobbágyoktól, illetve a Kővágóörsi és Örsi családok jobbágyaiktól milyen adókat szedtek be? — nem tudjuk! Az 1351. évi 6. törvénycikk kihirdetése után viszont mind a prépost, mind a két család köteles volt parasztjaitól azok termésének kilencedét (a „nonát") beszedni. Mindezek részleteiről semmiféle adattal nem rendelkezünk. Csak a két család peres ügyeiről maradtak fenn oklevelek. Örsi Miske fiai: Pál és Jakab - 1350. január 25-én - pénzügyi nehézségek miatt kénytelenek voltak az örsi birtokukhoz tartozó - a préposti kúriától délre elterülő — Szilvaközben („...Zylwakuz...") egy jelentős nagyságú, 41 jugerumnyi szántóföldjüket zálogba adni hat közepes márkáért (kb. 1475 gramm ezüstért) egy távoli rokonuknak: az ugyancsak a Ratold-nemzetségbeli Lőrinc fia Lászlónak. 1352 őszén újra viszály robbant ki a Kővágóörsi és Örsi családok illetve a birtokaikkal északon - Peszénél - szomszédos Saági Miklós fia András között. Kővágóörsi Mihály fia Miklós — 1352. október 15-én — panaszt tett Veszprém vármegyénél, hogy a Veszprém vármegyében lakó Saági Miklós fia András erőszakkal elfoglalt a Kővágóörsi család Pesze nevű földjén három jugerum, a felsöörsi birtokon („...in superiori Vrs...") pedig ugyancsak három jugerum szántóföldet. 7 Miután Saági Miklós fia András királyi vadász tiltakozott a vád ellen, Tamás országbíró megbízta a veszprémi káptalant, hogy a két peres személyt - Kővágóörsi Mihály fiait: Miklóst és Domonkost, illetve Saághi Andrást - idézze a király elé Budára. A perben ál-
