Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Ötödik rész - A polgárosodás útján

Vurglich Ágoston prépost és özvegy Köves Györgyné) fizetnek be, a megmaradt 230 korona költség a község teherbíró képességét nem veszélyezteti! „...Továbbá, mivel a Balaton vidék fejlődése utóbb minden támogatás nélkül is kényszeríti a községet a villany világítás bevezetésére - közölte a megyei bizottsági közgyűlés -, a kedvező alkalom felhasználása mellett a villany közvilágítás bevezetését és a költségek fizetését fogadja el (ti. a képviselőtestület), és a szerződést irassa alá!" A felszólításra a képviselőtestület - a szerződés alábbi módosítása mellett! - egyhangúlag elfogadta a közvilágítás bevezetését: 1. A közvilágítási összeg félévenként utólag fizettetik. 2. A magánfogyasztók 25 gyertyafényű lángja lámpánként és óránként 2 fillérnél magasabb nem lehet. 3. A vállalat 500 korona évi bér összegért tíz egész éjjel égő és hat fél éjjel égő lámpát köteles az utcákon felállítani.

322 Közben - 1912 augusztus közepére - a kocsma építkezése befejeződött, és a község akciót indított annak bérbeadására. Miután a bérbeadási akció egymás után három alkalommal kudarcot vallott, 1913. január 18-án összeült községi képviselőtestületi ülésen Molnár Ferenc körjegyző azt a javaslatot tette, hogy az elöljáróság szabadkézből adja át a kocsmát a községben - éppen akkor megalakuló - „Hangya" Fogyasztási Szövetkezet helyi csoportjának. A képviselőtestület határozatot hozott, hogy a „...községi korcsmát többet nem hirdeti árverés útján, mert ezzel az üzlethelyiség jó hírnevét veszélyeztetné és forgalmi értékét csökkentené!" Néhány nappal később - az 1913. január 25-i képviselőtestületi ülésen a szövetkezet ügyintézője - Kaszás Dániel közölte, hogy „...megbízatása szerint 450 korona évi bérért a szövetkezet részére - 1913. február 1-től 1915. december 31-ig - bérbe veszi a községi kocsma épületét az összes üzlet-, lakó- és mellékhelyiségeivel együtt." A képviselőtestület tizennégy tagja közül tizenhármán a javaslatot elfogadták, ellenszavazat nem volt, egyedül Spitzer Dezső tartózkodott a szavazástól. Rövidesen Spitzer Dezső fellebbezést nyújtott be a korcsma bérbeadását illetően. Hamarosan kiderült, hogy miért. Ugyanis a döntés után Spitzer arra tett ajánlatot a szövetkezet megbízottjának, hogy ő - a szövetkezettől - évi 700 korona bérért átvenné a kocsmát, azon feltétellel, hogy ő „...ezen üzleteket albérletbe adhatja!" Ebből egyértelműleg bebizonyosodott, hogy „...0 (ti. Spitzer Dezső) nem a község anyagi helyzetén szándékozott javítani, hanem a kocsma és mészárszék ipart a saját kezében monopolizálni, és ezzel a tisztességes verseny megakadályozásával a fogyasztó közönséget a saját érdekeinek kiszolgáltatni akarja!" A képviselőtestület azért arra szólította fel a törvényhatóságot, hogy utasítsa el Spitzer Dezső fellebbezését, „...mert ebben az esetben a szépen fejlődő fogyasztási szövetkezetet semmisíti meg (ti. Spitzer), miután egyéb, a Szövetkezet céljaira alkalmas épület a községben nincs!" Alig ülepedett le a villamosítás és a községi kocsma ügye, 1913. november 22-én újabb kiadások elé került a község lakossága. A járási főszolgabírói hivatal ugyanis felszólította a községeket, hogy - a hivatalos ügyek gyorsabb intézése érdekében, a közbiztonság és közveszély elhárítása céljából - a körjegyzői hivatalok körtelefon által lépjenek kapcsolatba a főszolgabírói hivatallal, Balatonfüreddel. A képviselőtestület viszonylag rövid vita után elfogadta az évi 120 koronás költséget. De feltételül szabták, 12. Felsöörs évszázadai 177