Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)
Ötödik rész - A polgárosodás útján
A körjegyző javaslatára a közgyűlés elfogadta, hogy a 15 ezer koronás kölcsönt - 50 évi töke- és kamattörlesztés mellett - a Veszprémi Egyházmegyei Alapítványi Hivatal Pénztárától veszik fel, mert itt ajánlották a legmérsékeltebb visszafizetési feltételeket. Fedezetül a község tulajdonát képező körjegyzői lakot és a megvásárolt régi korcsmaépületet Íratták át. Határozat született arról is, hogy az évenkénti tőke- és kamattörlesztést a községi adókból fizetik. Az 1911. október 23-i közgyűlés szerint az építkezések megkezdődtek, s előreláthatóan 1912 közepére fejeződnek be. 321 1912 nyarán az építkezés még tartott. Ebben az időben - pontosan 1912. július 11-én a községi képviselőtestületi közgyűlésen újabb nagyszabású terv merült fel. Molnár Ferenc körjegyző ismertette, hogy „...A Balaton vidéke annyira előrehaladt, hogy az rövid idő alatt világ-fürdővé növi ki magát, de ez sok kívánni valót vár a Balaton melléki községektől, nevezetesen a villany világítás is egyik ezen sok közül, mit a fürdőközönség elvár a Balaton-parti községektől, akkor midőn ő pénzével jön ide, s így iparkodik a forgalmat és értékesítést fokozni, hogy ennek ellenében e vidék is áldozzon az ők kényelmére valamit. De tovább a villanyvilágítás olcsóbb és nem oly tűzveszélyes, mint az eddig használatban lévő petróleum, és még az erős áramfejlesztés következtében gazdasági szempontból is nagy szerepet fog játszani, mert gazdasági gépek hajtására is felhasználható. Ami a lakosságot illeti a világításnál, ezt a vállalat kiküldött és jelen lévő két megbízottja kifejti azzal, hogy egy 25 gyertyafényű láng óránkénti világítása 1,2 fillérbe kerül, vagyis hektó watt áram óránként 6 fillérbe, és ez 5-5,5 óráig elegendő, tehát világos, hogy olcsóbb a petróleumnál. Ennek ellenére a vállalat a községétől évenként 500 koronát kér 50 éven keresztül, és a közvilágításra 20 lámpát fog állítani fényárammal." A képviselőtestület az ajánlatra nem adott határozott választ, tekintve, hogy a község újabb terheket nem tud a vállára venni. Közölték, hogy az elképzeléseket közlik a lakossággal, és egy szűkebb körű értekezlet után fognak végérvényesen határozni. Miután a közgyűlés nem határozott, az 1912. július 21-i tanácskozáson Molnár Ferenc körjegyző bejelentette, hogy „...nagyságos özvegy Köves Györgyné úrnő és nagyságos Vurglich Ágoston prépost úr a községet terhelő közvilágítási költségek felét magukra vállalták, hogy ezzel a község terhein könnyítve mozdítsák elő már most a kínálkozó alkalom felhasználása mellett a közvilágítást." Ezen bejentés után Kövess Ede képviselő ellentmondott a villanyvilágítás bevezetésének, hivatkozva a község nagy anyagi terheire, mondván: „...ilyen luxus kiadást nem tanácsol megszavazni, de meg nincs is joga ehhez a képviselőtestületnek, mert nagyon félő, hogy ezzel nem az utókor háláját, hanem gyűlöletét vonnák magukra, akik ezt most megszavaznák!" Végül is szavazásra bocsájtották a kérdést: 6 igen és 10 nem szavazat után a villamosítási tervet a közgyűlés elvetette. 1912. november 24-i községi képviselőtestületi ülésen a körjegyző bejelentette, hogy a megyei bizottsági közgyűlés utasította a községet a közvilágítás bevezetésére. A megyei bizottsági közgyűlés arra hivatkozott, hogy az évi 500 korona közvilágítási költségekből 270 koronát magánosok (t.i.
