Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Negyedik rész - A katolikus restaurációtól

postnak járó egyházi bortizedeket. Ennek volt következménye az a botrány, ami 1752-ben történt. Az új prépost - Bezerédj Ferenc - kiűzte a felsöörsi templomból az oda látogató Vizeki Tallián Ignác generálist és családját. Vizeki Tallián generális valószínűleg még abban az esztendőben elhunyt, mert 1752-ben feleségét már mint özvegyet emlegették. Az 1740-1750-es években Felsőörsön tovább folytak a szőlő adás-vételek. Tálos Gergely (aki a Tallián-család jobbágya volt) - 1740. július 3-án - a veszprémi Kiss Mihálytól tíz tallérért megvásárolt ,,...egy darab rétet (mely korábban) sűrűs és erdős volt, egy hold földdel együtt." A vásárolt földnek „...szomszédgya allrészrül Antal Mártony Uram réttye, fölső részrül Fő Szőllők Kuttya; napkeletiül Bencsik Máté Úr földgye, napnyugatrul Sütöri János (agilis) földgye." Tálos Gergely és felesége: Méreg Zsuzsanna megvette a földet magának, valamint fiainak: Tálos Ferencnek, Pálnak, Mihálynak, Gergelynek, Péternek és Istvánnak. Hét évvel később - 1747-ben - a korábban (1718-ban szereplő) Vecsei István özvegye eladott egy „kaszáló erdőt" két forinton testvéröccsének Bodai Mihálynak (akinek fia: Bodai Ferenc 1764-ben mint a Tallián-család zsellére szerepel). A következő adásvételi szerződés két káptalani jobbágy között ment végbe; 1750. július 22-én Szálai György - „...sok és el kerülhetetlen szükségeimtül viseltetvén kénytelenétettem el adnom..." - egy hold szántóföldet négy és fél forintért, az ugyancsak felsöörsi Sipos Ferencnek. Az eladott szőlő szomszédjai: „...napkeletrül való szomszédsága a Csik Szőlő, délrül való szomszédsága az közönséges Országh uttya, napnyugatrul való szomszédsága Fülöp János, északrul való szomszédja Fülöp János..." Ezért a veszprémi káptalan - 1752. december 18-án - kiadta az alsó- és felsöörsi szőlőhegyeire érvényes „Articuli Promonthoriales" („Szőlőhegyi Cikkelyek") című rendelkezéseit: 1. Hegybíráknak, hegymestereknek, esküdteknek istenfélő embereket válasszanak. A választásra a szőlősgazdák Szent György napja táján (április 24. körül - Szerző) üljenek össze. A 12 esküdtből egy a főesküdt vagy vicehegymester. Ha földesúr tisztje nincs közöttük, az eskütétel előtt be kell jelenteni az uraságnak vagy tisztjének. Ki nem fogadja el 4 forint büntetést fizet, melyből három az uraságé, egy a községé. A jegyző értelmes legyen. 2. Az első dolguk, hogy a gyepüket megjárják, akinél ez rossz, felszólítják annak megjavítására. Ha öt nap múlva nem csinálja meg, úgy 4 forint a büntetése, melyből kettő az uraságé. Ha marha megy a szőlőbe és kárt tesz, a kárt is megfizeti. 3. Utat és kaput csak a község engedélye szerint lehet tartani. 4. Ki a szőlőhegyen káromkodik, ha nemes ember 4 forintot fizet, ha paraszt 12 pálcával büntettetik, mely ugyanennyi pénzen megváltható. Negyed része a községé, háromnegyed része az egyházé. 5. Vasárnap és egyházi ünnepeken, nemkülönben a szombati napon (melyet az égi háborúk ellen szoktak megünnepelni) a szőlőben - akár a gyepűn belül, akár azon kívül - dolgozni nem szabad. Aki dolgozik, annak büntetése 4 forint, melynek háromnegyede a templomé, egynegyede a községé. Szent mise előtt gyümölcsöt szedni vagy rázni, bort venni, szekéren vinni nem szabad. Az egyre sűrűbben rendet kellett tartani.