Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

A KÉRY grófi család (ipolykéri) nógrádmegyei eredetű, báróságot 1642-ben, grófi címet 1654-ben nyert. JÁNOS zólyomi alispán, ESTERHÁZY MIKLÓS nádor sógora; ennek fia, János lett gróf és a korona őre. Unokája, Ferenc oasi főispán (1687), kinek Ádám fiában kihalt a család férfiága. Ferenc testűére, János főlooászmester, egyetlen leányában, báró Toloay Jánosáéban leányágon is kihalt a család. A családtörténetek veszprémmegyei KtRY-birtokról nem emlékeznek meg, Zalamegyében azonban KÉRY FERENC oasi főispán feleségével, SZÉCHY JULIA grófnőnél Felsőlindoa, Muraszombat és Szécsisziget birtokába jutott, de a jószágok nagyrészét már 1687-ben eladta SZAPÁRY Péter alországbírónak, a járommal szántásra fogott egykori török rabnak. A Veszprémben, Somogyban és Fejérmegyében birtokos, ősrégi ZICHY család törzsatyja Pál (1598—1618), veszprémi kapitány, majd győri allábornok. Fia, István a család hatalmas vagyonának szerzője, győri várparancsnok, altábomok, 1655-ben kamarai elnök és báró, 1661-ben koronaőr, 1676-ban gróf, 1681-ben mosonyi főispán, 1690-ben tárnokmester. Ő szerezte meg 1649-ben az előnevel adó vásonköi, 1650-ben a palotai uradalmat és egyéb oeszprém- és fejérmegyei jószágokat, ezek közt Balatonfőkajár nagy részét s Lepsény egy részét, mint Palota várának tartozékait. A beiktatáskor számos tiltakozás történt Kajár és Lepsény miatt a BATTHYÁNY, BOTKA, KENESSEY, MÁRTONFALVAY, HUSZÁR, SZEGEDY és más családok, valamint a győri jezsuiták részéről is. Az ellenmondások hosszú pereskedést és sok pénzáldozatot vontak maguk után. A nemesi családok közül kihaltak BÉL kora óta a THURY, UKY, BABÓCSAY, HATHALMY, berhidai HUSZÁR, PAXY (PAKSY) és MÁRTONFALVAY (a tévesen írt MARTONFAY helyes névalakja) családok. Ezek közül történeti hírre tett szert a nagy törökverő THURY GYÖRGY, 1560—66 közt palotai kapitány, ARSZLÁN pasa legyőzője, aki 1571-ben mint komáromi kapitány esett el s csak leányutódot hagyott hátra. Öccse, Farkas is vitéz törökverő volt, mint pápai hadnagy. Ennek fia, Benedek, HATHALMY BORBÁLÁD vette nőül; fiaikban kihalt a középthuri THURY család. A THURY, HUSZÁR, HOSSZUTÓTHY HATHALMY, TÖRÖK, PAKSY és más oeszprémmegyei családok hőseiről sok érdekes részletet olvashatunk Takáts Sándor népszerű könyveiben (Régi magyar kapitányok stb.) és Pákay Zsolt tanulmányában: Veszprémm.-ről a török hódoltság alatt. UKY JÁNOS veszprémi alispánról a tihanyi apátság 1624. évi okleoelében olvasunk. Egy birtokperben neki ítélték a tihanyi apátság által is igényelt Tósok falut. Az 1754155. évi orsz. nemesi összeíráskor Veszprémmegyében még hat UGHY nevű nemest igazoltak. A BABóCHAYaJt közül TAMÁS NÁDASDY FERENC alatt vitézkedett és 1587-ben bevette Koppány várát. FERENC 1683-ban veszprémi, előbb keszthelyi kapitány. Fia, Ferenc előbb veszprémi alkapitány, később tábornok. Ennçk testvére, PÁL is tábornok, 1720-ban báró lett. Ferenc veszprémi kapitány 1700 körül évekig bírta zálogban az Esterházyaktól Arácsot és Füredet. A bárói család utolsó tagjaként Károly igazolta Veszprémmegyében nemességét 1754-ben. A pakosi (Paks azelőtt Pakvs volt) PAKSY család nevét régente Paxynak írták (mint Sexard a mai Szekszárd helyett). János veszprémi, később komáromi várkapitány s 1552-ben e megye főispánja, 1560-ban báró. Nejétől, CSUZY SÁRÁÍO'/ való Péter fia magtalanul halt el. Másik fia, György 1589-ben Tata kapitánya. Ennek két fia török fogságba esett és szintén magtalan volt. A család dunántúli ága velük kihalt. A MÁRTONFALVAY családnak tört. szerepet vitt, vagyonszerző tagja M. LITERATI IMRE, enyingi TÖRÖK BÁLINT íródeákja s e nagyúr somogyvári és várnagya. Szigligeti építkezéseiről l. DORNYAY Bal. és körny. 196. I. Az 1754,-i nemesi összeírásban még 3 férfitagja e családnak igazolta nemességét. Ugyanekkor a LASKA vakból egy, az ÉRSEK családból 5, a számtalan FEKETE családból egy tag, a HUSZÁROK közül egy sem igazolta nemességét a megyében. Az ACSÁDY család 1573-ban kapott a megyebeli Acsádra kir. adományt. Legnevesebb tagja Ádám, előbb hantai prépost, majd 1724—44 közt veszprémi püspök és főkancel-