Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Első alfejezet: A felső járásról - Második szakasz: E járás mezővárosairól

Békássinak a tatárokkal való szerencsétlen viadala Az ütközet megtörtént, s ámbár a mieink a régi hírükhöz méltón harcosak és bátrak voltak, hosszabbra nyújtották a harcot. Mikor azonban a tatárok lesből előrohantak és számuk s nyilaik erejével nemcsak a vitézeket, hanem lovaikat is kegyetlenül megsebezni és öldökölni kezdtek, Békássi és Hatthalmi pedig nyilaktól átdöfve nyomban elestek, a többiek összezavarodtak, s megfutamodva őket egészen a város kapujáig öldökölték; csak kevesen tértek vissza sértetlenül a városba. És ha a tatárokat az ágyúk golyói el nem űzik, kis híja volt, hogy a menekülőkkel összevegyülve a városba ne hatoljanak. így írta le ISTVÁNFFI a pápaiak első, vészthozó vereségét.

(c) A várőrök Győr eleste után sem tértek magukhoz és többé nem nyerték vissza lélekjelenlétüket. Amint ez tudtára jutott Szinán pasának, kellő őrséggel látta el a győri várat, seregének könnyen mozgó részét a begler bég Fiának adta át és őt a tatárokkal Pápára küldte, hogy az ottani őrséget legyőzve, ezt a várost is hatalmába kerítse, s miután győzelmet aratott, elrendelte, hogy hozzá a táborba Komárom alá siessen, melyet ostromzárral körülvenni határozott. A város sorsa Pápán csaknem senki sem volt, a gyalogos katonaságon kívül, aki olyannak látszott, mint aki lélekjelenléttel az ellenségnek ellenállni és a várost annak rendje és módja szerint védeni akarta volna. Mert Huszár Péter, kényszerítve sebének és eltört csontjainak hatalmas fájdalmától, orvosokhoz utazott Morvaországba, helyettese: Békássi és Hathalmi miután őket a lovasság nagyobb részével kevéssel előbb a tatárok megölték, meghaltak, és azok, kik otthon maradtak, inkább a menekülésre, mint a harcra szánták el magukat. így miután megtudták a közelgő tatárok sokaságát, a városban és a várban olyan zűrzavar támadt, hogy látván a katonák felbolydulását és félelmét, amihez még a nők és a síró gyermekek, a beijedt nem jajgatása és könnyei is járultak, semmi más megfontolni való nem maradt, mint hogy a város minél előbbi elhagyásáról gondolkozzanak. A beglerbég elfoglalja így aztán a hirtelen félelemtől megrettenve megfeledkeztek az előbb viselt katonaéletükről és dicsőségről, a szemközti hegyekbe és erdőkbe futottak, egy részük a Rába szigetére, más részük Sárvárra, Nádasdi városába, megint mások Sopronba és ki-ki ahova tudott, hanyatt-homlok menekült. Előbb a nyilvános börtönbe dugtak mintegy 30 foglyul ejtettet; a beglerbég aztán szívesen vette, hogy életben találta őket, s ezért nem üldöztette kiküldött lovasokkal a pápaiakat. (c) 28. könyv. 640. 38. p.