Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
Első alfejezet: A felső járásról - Második szakasz: E járás mezővárosairól
A mezőváros régi alakja Hamarjában készült és nem szabályos munka eredménye volt, körül ugyanis tölgyfagerendákkal övezett sáncokból állt, melyeket közbeszőtt fűzfavesszőkkel erősítettek meg. így készültek a sáncok oldalai, tetejüket pedig sűrű rendben rögzített palánkok tették erősebbé. Mert nem kőből, hanem rostélyból meg vesszőből való falak és földhányások erőtlennek bizonyultak a megrohanok ellen, mint Tacitus mondja*: Azután, amikor tervszerűbb kezdett lenni a hadi védőművek építésmódja, a sáncokat is, a bástyákat is egymás után mintegy szabály szerint újították meg, mivel égetett téglával erősítették. De az ilyen erődítési munkák még nem jutottak tökéletességre, amikor 1602-ben valamilyen erődítményei voltak Pápának. A pápai katonaságnak és vezéreinek dicsérete Annyi bizonyos, hogy a város akkor lett először híres lakosainak katonai tetteiről, amidőn a vidéket messzeterjedően elfoglalta a török. Ékesen és megfelelő helyen mondja ISTVÁNFFI (b) : A pápaiakat régi hírükhöz méltón harcosaknak és erőseknek tartották. Nincs szükség arra, hogy bővebben előszámláljuk és dicsérjük a pápai katonákat és vezéreiket, akik a Magyarországra támadó törökkel többnyire olyan erős kézzel szálltak szembe, hogy senki másról nem tudunk, aki a barbárt jobban tépte volna. A pápai parancsnokok neve Ismertek még parancsnokainak vagy pápai kapitányoknak nevei. Többek közt mint híresebbeket emlegetik a történetírók az Enyingi Törököket, Huszárokat, Somogyiakat, Hatossiakat, Káldiakat, Patakiakat, Csuziakat, Békássiakat, Bezerédieket és másokat. Ezek legtöbbje a barbárok ellen harcolva inkább akarta a halált, minthogy életben maradva a várost a töröknek átadják. Szinán elküldötte Győr ostromától a tatárok vérengző csapatait, hogy a Rábaköz vidékét tűzzel-vassal pusztítsák, amit azok gyorsan és az ő módjukon buzgón végrehajtottak. Innen az ellenség Pápához portyázott, hogy próbára tegye várőrségét, úgy gondolván, hogy azoknak könnyen lest vethet. A városban Békássi Miklós volt a parancsnok, akit Huszár maga helyett állított, míg ő Győrben sebeit ápolja. Békássi Hatthalmi Mátyással, a lovasok parancsnokával és századosaival beszélve azt mondogatta, hogy nem kell tűrni a vár körül hangoskodó és körben nyargalászó ellenség dölyfösségét; úgy vélte, ki kell törni övéivel ellene. * Annales, XII. könyv, 16. 4. (h) 28. könyv, 640. 44. p.
