Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

által még nem ismert BÉL-kézirattal, melynek balatonparti falujegyzékéből Zamárdi szin­tén hiányzik. PESTY kézirata szerint is Zamárdi csak 1720 után települt újra, mint község, viszont Szántód 1720 után pusztává süllyedt. Lud. NAGY 1828.-i stat.-jában Szán­tód pusztán 7 házban 62 lélek lakott, Szamárdi falunak pedig 519 csupa kat. vallású lakosa volt. 1939-re ez a szám éppen megnégyszereződött. 51 A somogyi Balatonpart falvainak Bél említette birtokosairól néhány család­tört, adat: BAKÁCS (szentgyörgyvölgyi) cs. őse, Sándor 1525-ben kir. adományt kap Uzd, Pa­talom, Füred somogyi falvakra. A mohácsi csatában megmenti alsólindvai BÁNFI JÁNOS életét, amiért ettől Baltavárt kapja. Unokája, Sándor felesége, Gersei PETHÖ KATA révén ura lesz Keszthelynek. Csehinek, Túrnak. 1609-ben Somogy-Zala alispánja, egyben keszthelyi főkapitány. Fia Farkas 1630-ban báró. Ennek unokája, Sándor keszthelyi ka­pitány 1683-ban. NICZKY MAGDÁÍÓI fia, LUKÁCS a család utolsó férfitagja, részt vesz RÁ­KÓCZI szabadságharcában, de már 1705-ben átlép a császáriakhoz. Felesége, CSOKNYAY ÉVA az 1726,-i birtokösszeírás szerint egész Csehinek és Tur harmadának, még két falu­nak és 5 pusztának ura Somogyban. (V. ö. 63. jegyz.) BÁRÁNY (rendesi) cs. Zalából 1700 körül költözött át; nemességét 1728-ban iga­zolja; 1735-ben kap megerősítő adományt Boglár és Visz pusztákra, de ezeket már 1701­ben birtokolja. Az 1754.-i összeíráskor 5 esaládtag igazolja nemességét. A múlt század végén birtokai házasság útján a gyulai GAÁI. cs. birtokába jutnak. CSÁNYI (csányi) zalai ered. cs. mely később Somogyba és Vasba is átszármazott. CSÁNYI FERENC (1726) RUMY MÁRiAtól szárm. fiai közül Ferenc ügyvéd Pesten, György zalai alispán. CSAPODY (szalalövői) is somogyi és zalai cs., 1754-ben S.-ban József, Z.-ban Ferenc igazolta nemességét, mindkét megyében előkelő tisztségeket viseltek. A lengyeltóthi LENGYELek őse, László már az 1505.-Í ogy.-en Somogy követe. Fia, János Ferdinánd kir. asztalnoka. A cs. vagyonának alapját Boldizsár vetette meg a nagy­vagyonú FAJSZY KATÁval kötött házassággal, akinek anyja a hatalmas Somlyay-birtokok örököse volt. Miklós 1722-ben osztozik a Méreyekkel a Somlyay-Fajszy örökségen. Gás­pár 1779-ben vagyonát súlyosan érintő költséggel szerzi meg a bárói rangot. Csak leányutódai maradtak: Júlia PÁSZTHORY báróné, Krisztina PUTHEÁNI báróné. Testvére, Lajos INKEY MAGDÁVUI magtalan, de második nejétől, NÁDASDY TERÉZÍŐI Imre fia szár­mazott, aki a nemesi ágat is sírba vitte. Feleségétől, MAJTHÉNYI ESZTERÍŐI (akinek anyja INKEY GÁSPÁRNÉ volt) szárm. Anna leánya tarródházi Kiss IGNÁCNÉ a megmaradt vagyon nagyrészét elpazarolta. Az 1726,-i birtokösszeíráskor még Lengyeltóti, Garaás falvak egészben, Osztopán és Tur részben, ezenkívül Fonyód, Bézseny és még 10 puszta van a cs. birtokában, ezenkívül a zalai (Szigliget stb.) jószágok. (V. ö. 63. jegyz.) A felvidéki ered. ősrégi MAJTHÉNYI (kesseleőkeöi) cs.-ot Lengyel-örökség hozta So­mogyba. Bárói rangot már M654-ben kaptak. 1726-ban MAJTHÉNYI GYÖRGY báró még Lelle község és közelében 3 puszta birtokosa, de az J754.-Í nemesi összeíráskor már So­mogyban nem szerepel, az 1764. évi főurak összeírásában özvegye, mint gyermekei, M. János kapitány és M. Eszter gondviselője fordul elő Lengyeltóthi lakhellyel. A TALLiÁNokról Veszprém nemesei közt (13. jegyzet) szóltunk, a FESTETICS, HUNYADY és SZÉCHÉNYI családokról 41. és 46. jegyzeteinkben közlünk adatokat. 62 Ez a két hegy nehezen azonosítható mással, mint a Gulácsi és Káptalantóti he­gyekkel. DORNYAY kitűnő kalauzában hiába kerestük ezen_a tájon Csengehegy nevét; ellenben PESTY Frigyes túlnyomórészt feldolgozatlan, kézháti helynévgyűjtésében sze­repel Salföld határában a „Csengehegy alja" nevű dombos legelő, mely egyedül • őrizte meg a régi hegynév emlékét. 63 Gersei PETHÖ JÁNOS örökségéből vásárlás útján kerültek 1741-ben jogérvénye­sen FESTETICS KRISTÓF birtokába. V. ö. SZABÓ DEZSŐ: A Festetics család története. 1928. 64 Nemcsak a sárkány, hanem ez a regényes, sárkánylakta barlang is a mesék

Next

/
Oldalképek
Tartalom