Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól
országába tartozhatik, mert a kitűnően értesült, alapos helyi ismeretekre támaszkodó Dornyay-Kalauz semmit sem említ róla. 66 A 3—4 mfd-es, vagyis 26—34 km. szélesség nem túlzás, ha meggondoljuk, hogy az akkori rendezetlen partviszonyok mellett tavaszi nagyvizek idején a Balaton északon Tapolca alá hullámzott, délen pedig a Bozótság és egyéb berkek a Balatonnal egybefolyó medencét alkottak. Csak az 1858-ban épített Déli vaspálya töltése és az 1863-ban készült siófoki zsilip vetett véget ezeknek a kártékony, tengerszerű kiöntéseknek. 60 Egy magyar mfd 8554 in, vagyis 4460 öl, a német vagy osztrák mfd pedig kerek 4000 öl, ami 7586 m-nek felel meg. E szerint BÉL 14 német mfd-je kb. 106 km, ami a Balaton akkori, Kenésétől Hldvégig terjedő valódi hosszúságát is meghaladja 16 km-rel, vagyis kb. 15 %-kal. A mélységi adatok is tévesek: az átlagos 10 m és legmélyebb 18 m háromszor, ill. közel kétszer nagyobb a valóságosnál, de ez még mindig közelebb áll az igazsághoz, mint a tudós HUNFALVY JANOS (1886) és a PALLAS LEXIKON (1893) 45 m-es Balatonmélysége! 67 Megemlítésre méltónak tartjuk itt azt a — BÉL fenti megfigyelésével egybehangzó — tapasztalatunkat, hogy Somogynak és Zalának ezen a határvidékén a lakosság különösen szívesen vásárolja és fogyasztja a legapróbb küszhalat, melyet ez a mocsaras vidék századok óta töméntelen bőségben termett. A Kisbalatou lecsapolása óta ez a haleldorádó is veszendőbe ment, de a lakosság annyira megszokta ősidők óta ennek az apróhalnak a fogyasztását, hogy a Balaton túlsó, legkeletibb sarkáról is nagy tömegekben küldheti oda a halászvállalat a legapróbb küszhalat, melyet a fogás helyén, Siófok táján senki sem vásárol, a Keszthely és Szentgyörgy vidéki szegény lakosság azonban szívesebben megvesz, mint a sokkal nagyobb keszeget. — A Kanizsa-tó, helyesebben mocsárvidék kiszárítását BATTHYANY LAJOS gróf eszközöltette WIESER hazai mérnök által, minekutána apjának a mocsár lecsapolása nem sikerült, jóllehet francia és német mérnökök mintegy 200.WH) frt értékű munkálatokat vittek véghez. ZAWADOVSZKY A. : Magyarország vizeinek statisztikája. 215. lap. Az Ormándi mocsárvidék és a Kisbalaton leesapolására nézve ismét DORNYAY B. tanulmányára utalunk: A Kisbalaton összezsugorodásáról. 1934. 58 Erről a tóról, mint számottevő állóvízről ma már nem lehet beszélni. DORNYAY Kalauza nem is említi, csak a tőle mintegy 4 km-re É-ra elterülő érdekes Kalamis-tavat. Ellenben megtaláljuk a Földrajzi Intézet 19:75.000-es léptékű részletes, úgyszintén a HonvédTérképészet 1939. évi 1:50.CO0 léptékű térképén, melyen a majdnem köralakú Monostori-tó nem nagyobb, mint kb. V\ km széles és ugyanilyen hosszú, u BÉL MATYÁsnál nem szereplő, kővágóőrsi Kornyi-tónak vagy a tihanyi Belső tónak alig egynegyedrésze. Lehetséges azonban, hogy belvizeinknek BÉL idejében, a török hódoltság és a polgárháború után sok írótól panaszolt elvadult állapotában a Monostori-tó sokkal nagyobb területet árasztott el, mint napjainkban vagy még egy évszázad előtt is. V. ö. BABOS-MAYER: AZ ármentesítések és belvízrend. tört. Vízügyi Közlem. 1939. 89 Hévíz neve az ismertetésünkhöz csatolt BÉL-féle térképvázlaton sem szerepel, azonban a XVIII. századi többi térképeken, így az 1769.-Í Müller-féle mappán a tóba ömlő malomér megnevezésére szolgál. A Zala szabályozása óta ez a patak már nem a Balatonba, hanem a Zalába viszi langyos vizét; az odavalók „Melegér" néven ismerik s a „Hévíz" nevet már csak a gyógyerejű tóra alkalmazzák. A Melegér a Hévíz tóból kiáramló „korpaiszap" hordalékától évről-évre eliszapolodott, ezért még FESTETICS KRISTÓF (1696—1768) bivalyokat hozatott ide, melyekkel az iszapot megtipratta, s ezt a szokást közel kétszáz évig megőrizték. A Hévíznek legszakszerűbb leírását DORNYAY Kalauzában és a tőle 1941-ben kiadott BABOCHAY-féle 1795. évi ismertetésben olvashatjuk. — FESTETICS KRISTÓF 1740-ben vette meg a BAKÁCS családtól 2200 frt-ért a zálogba vetett hévizi malmot. — A Hévíz név ebben az alakjában (Hevvyz) egy 1328,-i oklevélben már előfordul, valószínű tehát, hogy gyógyvízét már ekkor használták is. 80 A pint, mint angol űrmérték: 0.507 liter ugyan, de mint régi magyar mérték 2 itcével (egy itce: 0.848 1) vagyis több, mint másfél literre] egyenlő.
