Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

Ii tile a Balatont. Mindegyik a rajta ülő híres vár után saját külön nevet visel. SZENT GYÖRGY hegye nevét a mesebeli sárkányölő vitéztől vette, és a köznép — nem tudni, mely szerző kitalálása után — ma is úgy képzeli, hogy itt játszódott le az a küzdelem; szerintem ez a mese avval a barlanggal van ösz­szefüggésben, mely a hegy Ny. és É. közti oldalán tátong elég széles nyílás­sal és lehúzódik számos kivájt üregen át, majd felfelé, majd ismét lefelé öb­lösödő sötét és ismeretlen mélységekbe.' 4 Egyébként a hegy D.-i és K.-i olda­lai szőlőtermelésre is alkalmasak. Innen Ny.-ra a Balaton egy erősen benyúló öblén túl erre a tóra több hegylejtő ereszkedik, melyek közül legfontosabbak a GYÖRKI és DEÁSI. (Mindegyik kéziratban Deási olvasható a ma elterjedt Diási helyett.) A Diási hegy alatt egy szépformájú dombocska látszik, melyet az ilynevű remetéről, SZENT MiHÁLYnak neveznek; az előbbi hegytetők lábai közelében ez magányosan emelkedik ki, szabályos sírhalom módjára, a tóból magából és úgy tűnik fel, mintha a vízből tolult volna fel egy domb teteje. Egyébként az egész megye partvidéke bővelkedik alakra és hírességre kitűnő hegygerincekben. Közismertek ezek közül a TIHONYI hegyek, melyek az előbbi domb módjára mintegy a tó közepéből domborodnak ki. Ezekre tekintenek vissza az ÖRSI, CSOPAKI és FORÖDI hegyek, s megemlíthetjük még Simegh mellett a hasonnevű SIMEGI hegyet stb. IV. §. Tavak és mocsarak, különösképpen a Balaton tava. A megyét számos víz öntözi, de valamennyi állóvizet messze felül­múlja a BALATON tava. Nevének eredete bizonytalan volna, ha nem hinnők el, hogy a szlávok Blato-jából származik, amely iszapos, pocsolyás helyet je­lent. A szláv szóból — a két első mássalhangzó közé magánhangzót illesztve — Balatót és aztán Balatont képezték a magyarok, A németek — úgy látszik — az eredeti névből alkották a Blatten seet. A régi írók nyilván nem tudtak erről a tóról, amennyire STRABO, PLINIUS, PTOLEMAIOS és MELA hallgatásából ítélhetünk. A legújabb topográfusok közül némelyek összetévesztették a Vol­cea mocsárral (Dillich: Chron. Hung, és Zeiller: Topogr. 302. 1.) de másutt már kifejtettük, hogy az igen messze esik a Balatontól. Ez a hatalmas ten­ger K.-ről Ny.-ra áramlik attól a sarkától kezdve, ahol a Szála folyót veszi fel, eleinte keskeny, majd mindinkább kiszélesedik, de hol terjedelemre, hol mélységre egyenlőtlen medencébe van szorítva. Szélessége egy és két mfd; ahol azonban partjai jobban széttágulnak, 3—4 mfd-et is meghalad; a megye partvidékét ugyanis egyenlőtlen öblösödéssel tagozza. Ahol lehet, ott feljebb tolja a vizét és különféle Öblöket mos ki. 88 Ezek közül legjelentékenyebbek azok, melyek TIHONY félszigetét zárják körül. Mindkét oldalról tágra nyílva nagy földdarabot folynak körül és azt habjaikkal bekerítve, kimagasló fél­sziget formáját alkotják. Egyébként ALSÓ ÖRStől kezdve, hol a megyébe be­lép, egész FENÉKVÁR romjaiig a tó 12 mfd hosszúságra bizonyosan elnyújtó­zik. Az egész tónak hosszúsága pedig némelyeknek ennyi, másoknak több,

Next

/
Oldalképek
Tartalom