Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

ki nem hajthatják a tavaszi legelőkre. Ugyanígy történik a juhnyájakkal is. De ez a gondoskodás néha balul üt ki a farkasok miatt, melyek csapatosan kóborolnak és a nyájban vészes pusztítást okoznak, hacsak a tulajdonosok nagy gonddal és költséggel nem őriztetik ezeket a téli aklokat. A vidék egyébként kiválóan kedvez mind a magyar, mind a német fajtájú juhok tenyésztésének. Yilágosszőrű sertéseket is nagy tömegl>en tenyésztenek, de nem sok haszonnal, mert többet fogyasztanak, mint amennyit vissza tudnának fizetni, hacsak az erdők gyümölcse nem fedezi a disznók sokaságának táplálékszükségletét. Innen az a kényszerűség, hogy a téli hónapokban hullott makkot kell gyűjteni a hizlalásra és a hizé>kat is künn szokták tartani az erdei ólakban, hogy onnan hajtsák aztán — ha nem a henteshez — a házi disznóölésre.* Mert amint a disznóhús, úgy a szalonna, sonka és a többi ilyen készítmény is legfőbb élelme itt a népnek, mint ahogy ezt a veszprémi mókás szokás-mondás bizonyítja. Akit ugyanis meg akarnak tréfálni, arra azt mondják, hogy nekik a marhahúsuk is erdei fán terem s odamutogatnak az ujjukkal, hogy marha helyett is disznóhús tölti meg a tányérjukat. XII. §. A vadak bősége. őzre és szarvasra bizony vajmi csekély szerencsével lehet itt vadászni. Mind a két vadfajból azon a havas télen, melyet az 1726. év hozott, állítólag óriási volt a pusztulás, mert egyre-mésra estek a parasztok zsákmányául, amikor a magas hótól gyötörve és saját nyomaikat tévesztve a szerencsétlen szarvasok és őzek üres gyomorral kóborogtak a lakóhelyek körül... Az bizonyos, hogy a régi magyar királyok, akik a nagy fáradalmakkal járó vadászatokat mintegy a háború előiskoláinak tartották, ide gyakorta lerándultak és a Bakony erdőségein keresztül hosszantartó, mozgalmas hajtóvajdászatokat rendeztek, melyek a hegyilakóknak és a vadászkutyáknak a hajtásban való edzésére jó alkalmakat szolgáltattak. Manapság már megszűntek ezek a híres és zajos vadászatok, és csak ritkán történik meg a mi időnkben, hogy néhány szomszédos puszta földesura ezeknek az erdőknek meghajtására nagyobb társaságban ide kirándul. XIII. §. Halak és halászat. A halaknak nem tudom, változatossága nagyobb-e itt, mint a kitűnősége. A vizákat leszámítva csak kevés halban van hiány. Legtöbb fajt a Balaton mutat fel, a bőségről pedig legfőkép a jégihalászat szokott itt szá* A bakonyi makkoltatás fontosságára világot vet az a levél, amelyet ez időtájt (1718) a sopron megyei Széplakon gazdálkodó öreg SZÉCHÉNYI GYÖRGY gróf írt a zalai Egervárhoz tartozó uradalmait kezeld Zsigmond fiának: ha elég makk termett az ő erdejében, arra kéri fiát, engedje met;, hogy disznait odahajthassa, máskén t\ cseszneki Bakonyba lenne kénytelen hajtatni, ez pedig sok köl:.::'ggel járna. (B. SZABÓ L.: A SZKCHKNYI grófi család tört. II. 70.)