Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)
Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól
mot adni, amilyent fiatal korunkban, 1701-ben magunk is megcsodáltunk. Akkor 6 legkisebb pénzdarabért 1 " annak a halászatnak zsákmányából olyan sok mindenféle halat, de különösképp csukát és pontyot vásároltunk össze, hogy ennek beviteléhez Veszprémbe, hol akkoriban tartózkodtunk, egy iagbasEakadt legény ereje alig volt elégséges. A Sió és a Marcal is sok csukát és pontyot táplál. Ugyanezekben a vizekben nagy tömege él a menyhalaknak és ingoláknak is. 11 Csikót sehol sem láttunk nagyobbakat, és nagyobb bőségben, mint a Tapolca patakban. (Tapolca melegvizet jelent; a patak Pápa felett az épp ezért Tapolcafő nevezetű faluban ered.) Ha bármelyik folyó rákjait dicsérik is, de valamennyi közt legízesebbet a Bitva rejteget. Varsákkal és hálókkal fogják. Pisztráng és galóca (ez is tévedés lehet), különte, domolykó, fehérhalak ós márna, ezek a folyami halak csak itt-ott fordulnak elő. Vidrák és más kétéltűek sem hiányzanak, különösen a Marcal körül, amely kiterjedt nádasaiban nyújt nekik búvóhelyet. Általános rész második, politikai darabja: A megye lakói és igazgatása. I. §. A megye ősi lakosai. (A rómaiakról, vandálokról, hunokról és keleti gótokról BONFINI és PROCOPIUS alapján emlékszik meg BÉL, majd így folytatja:) A longobárdok kivonulása után Pannoniát szlávok és avarok szállták meg... Mikor a hunok visszajöttek (a honfoglalókat érti), ezt az országrészt Vérbulcsú választotta magának. II. §. Mai lakosság. Attól az időtől fogva, hogy a hunok Vérbulcsu vezetésével elfoglalták ezt a vidéket, mindig magyarok voltak ennek lakói. És ha sűrűn szét is zavarták a lakosságot az annyira gyakori háborúk zivatarai, mégsem irtották ki őket annyira, hogy ne maradt volna belőlük, vagy nem jöttek volna újra vissza. így a török háborúkban csak addig vándoroltak ki néhány faluból, amíg Palota, Veszprém, Pápa vagy Vásonkő ostrom alatt volt: mikor aztán ezeket vagy a török vagy a magyar elfoglalta, a telepesek ismét visszamehettek a falvakba és módjukban volt földjeiket tovább művelni. Ép ezért, ha valamelyik vármegyében, itt igazán csakis a törzsökös magyarok ivadékai maradtak felül. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy itt is keveredtek a magyarok közé németek és szlávok, de ezek kevesen vannak és csak a mi időnkben jöttek be az új telepítések során. Viszont mind a leszármazás, mind a nyelv és szokások jogán a magyarokat vallja ez a megye elsősorban e földben gyökerezőknek (autochtonoknak).
