Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

megtartja erejét, sőt mindig erősebb lesz. Aranyló színe van, kellemes ízű és nagyon egészséges ital. Sem a fejnek, sem a szívnek meg nem árt, az elmét pedig felfrissíti inkább, mintsem hogy tompítaná, ha módjával isszák. Többre vagy kevesebbre aszerint becsülik, hogy a hegynek melyik oldalán, jobbik vagy rosszabb!k oldalán terem. A megye többi szőleit a Balaton közelében művelik; de legnevezetesebb a szőlőmívelés a zalai parti hegyekben, a Bács, Badacsony és más partfoki hegyeken. Sajnálattal kell ez alkalommal arról megemlékeznünk, hogy ha ezen a Balatonparton a szokottnál bővebb termések vannak, épp ez/ért olyan potom olcsó borárak alakulnak ki, hogy a nyomorult parasztok a szüretjüket felváltva tartott, kölcsönös mulatozásokkal maguk elfogyasztják. Mihelyt t. i. az újbor a seprőjét valahogy lerakja és az ünnepek, karácsony és a többiek közelednek, az ismerősök társaságokba verődnek, melyek az egyes megtoldott vagy közbeiktatott ünnepnapokat a falusiaknak látványosságot jelentő, feltűnő ünnepélyességgel ülik meg és az ilyenkor időszerű disznótoros ebédeket és vacsorákat rendezik; ezeken pedig addig lakmároznak, amíg torkig lakva és a bortól felmelegedve táncra nem kerekednek, amelynek — ha összetűzés és verekedés nélkül — a késő éjjel vet véget; mindjárt meg is állapodnak a következő napban, amikor valamely szomszédnál ugyanilyen ünnepi hangulatban újra összegyűlnek. Ha pedig valami veszekedés ünneprontást okozott volna, csak addig szünetelnek, amíg a kölcsönös sérelmet szigorú békebíráskodással ki nem egyenlítik és a vendégek újra ki nem engesztelődnek egymással. Akkor aztán a dorbézolások újra megkezdődnek. Almát is termesztenek a szőlők szegélyein, de kertekben is. Legjobban díszlenek azok, melyeket másutt paradicsomalmának meg pogácsa almának neveztünk. Egyébként körtének, diónak, szilvának és cseresznyének is egész nyáron át váltakozva érnek a fajtái. XI. §. Állattenyésztés. A vízerektől átjárt talajon egyébként kövér legelők zöldéinek, itt is, ott is tarka, vadvirágos réteket látunk, elsőrendű, puha, magasra hajtó füvekkel, különösen az erdőközi térségeken és azokon a tágas, nyílt mezőkön, melyek a megye alsó részén terjeszkednek. Vannak azonban kopár, pereszteges (a Balaton felső partján hívják csak így a kövecses talajt) és takarmánytermesztésre alkalmatlan területek is. Az állattartás módjai és berendezkedései e szerint különfélék a megyében. Az alsó járás mezőin békésen kószáló csordák bő legelőt találnak. Erre marhagulyát, amarra ménest látunk legelészni. A felső és erdős részen azonban alighogy elég a lábas jószág a falusi népesség mindennapi szükségletének ellátására. Egyébként mindenütt a táji adottságoknak megfelelő alakú és természetű jószágokat találunk. Még a bivalyok sem hiányoznak ott, ahol megfelelő táplálkozásuk van. Már megemlékeztünk arról, hogy a Bakony erdeiben alkalmas helyeken téli istállók is vannak használatban. Ezekben a növendék jószágokat egész télen át táplálják, amíg újra